A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod,

mondtad korábban, évekkel ezelőtt, és most

megismétled. Befejezett tény a mozdulat,

mondtad korábban, és most megismételted,

mikéntha befejezett tényt. A mozdulatot

befejezettnek nyilvánítottad, befejezettnek

a mozdulatot, és mint befejezett tényt

említed, emlegeted. Befejezett tény ez

a mozdulat, elmúlt üzenet, teszed hozzá,

nyugtalan szemekkel magyarázatot keresel,

de hiába. Hiába keresel magyarázatot:

befejezett tény ez a mozdulat, és

mozdulataid általában és általánosan:

befejezett tények. Hiába keresel

magyarázatot: mozdulatod emléke is

régmúlt üzenet csupán, apró emlékfoszlány

soha-nem-volt, szomorú időkből. Befejezett

tény a mozdulatod, elfúló lélegzettel

próbálsz emlékezni, természetesen

sikertelenül. Emlékezni próbálsz, és

mosolyogsz közben, nevetni szeretnél, de

tudod, hamisan csengene nevetésed, nevetésed

hamisan csengene.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod,

befejezett ténynek. Befejezett tény ez

az üzenet: mozdulatodat emlékeidben

emlékfoszlánynak nevezed, nyugtalan

mosolyoddal mintegy felülbírálod önmagad.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod.

Pjotr Csajkovszkij b-moll zongoraversenye

szól a rádióból. Opus 23-as, mondta előtte

a bemondónő, kellemes, fátyolos hangján,

és nem tudta, nem tudhatta, hogy te

mozdulatlanul ülsz a foteledben,

rezzenéstelen arccal, üveges tekintettel.

A bemondónő kellemes, fátyolos hangja

megnyugtat némileg, mentesít a cselekvés

kényszere alól. Szvjatoszlav Richter

zongorázik, mondta néhány pillanattal

korábban a kellemesen fátyolos hangú

bemondónő, és nyugalom áradt szavaiból:

szavaiból megvesztegethetetlen bizalom

sugárzott. Csajkovszkij b-moll

zongoraversenye szól a rádióból. A hangok

dinamikája betölti a szobát, szinte

tapinthatóvá teszi a légteret, érzékelhetové

a mozdulatlanságot. A hangok a magasba

szöknek, majd alázuhannak, és ismét, és

újból, magasba, alá. Szvjatoszlav Richter

zongorázik. Mozdulatlanul figyeled

Szvjatoszlav Richter zongorajátékát. Erőt

és bizonyosságot sugároz, a zene erőt

és biztonságot közvetít, önmagából.

Bizonyosságot és erőt sugároz a zene,

önnönmagából, biztonságot és nyugalmat.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod,

befejezett tény a mozdulat, mondod magadban,

mintegy önmagadnak. A rádió zenét közvetít,

te mozdulatlanul figyeled Richter

zongorajátékát. Moccanatlan, fejed lehajtva,

már-már végtelen ideje ülsz a foteledben,

legfeljebb kezed remegése, szempillád

olykori-ritkuló verdesése az, ami elárul

téged. Életjelt nem adsz, telefoncsörgésekre

nem reagálsz, lakásod ajtaján hiába

kopogtatnak. A hangok dinamikája megtölti

a szobát, tapinthatóvá teszi a légteret,

mondtad korábban, és most megismételted.

Rezzenéstelen arccal figyelsz önmagadra.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítottad,

elmélyülsz önmagadban, egyéb mozdulatokkal

nem foglalkozol, jelzésekre, jelekre nem

reagálsz. Önmagad vagy, és ebben a pillanatban

ez a felismerés megnyugtat téged. Önmagad

vagy, mondod, önnön hallgatásod a zene

dinamizmusában olvad fel, azzal azonosul.

A felismerés megnyugtat végre. Kezed remegése

egyik pillanatról a másikra megszűnik,

tekintetedben csöndes öröm, kiegyensúlyozott

vidámság bújkál. Mozdulatlanul figyelsz:

önmagadra. Magadra mozdulatlanul figyelsz.

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod.

Befejezettnek nyilvánítod a mozdulatot,

moccanatlanul figyelsz arra az üzenetre,

amit a zene közvetít saját magadból.

Megnyugtatott a felismerés, a magadra-ismerés

öröme megnyugtat téged, saját üzeneted

figyeled, Csajkovszkij zongoraversenyét

hallgatod. Üzenetedre koncentrálsz, ez az

üzenet a tiéd, mondod, ez a te üzeneted,

mondod, miközben Csajkovszkij b-moll

zongoraversenye szól a rádióból. Ez az én

zongoraversenyem. Ez az én üzenetem, mondod,

és hallgatsz, fejed lehajtva, mozdulatlanul.

Nem veszek tudomást semmiről, körülvehetnek

engem, nem érdekel a jelenlétük, a jelenlétük

nem érdekel. Ez az én üzenetem, ez az én

zongoraversenyem, mondod, és moccanatlanul

figyeled önmagad apró rezdüléseit. A zene

erőt és bizonyosságot sugároz önmagából,

erőt és biztonságot. A hangok dinamikája

betölti a szobát, szinte tapinthatóvá teszi

a légteret. Önmagad üzenete vagy, a légteret

megtöltik a hangok, végtelen harmónia,

végtelen nyugalom. Magába olvaszt ez a

bizonyosság, szédítő mélységet,

lélegzetelállító magasságot látsz önmagad

előtt. A mélység, a magasság magába szív.

Magába olvaszt a bizonyosság. Örökké tart

majd a zuhanásod. Magába szív a magasság

és a mélység. A zuhanásod, miként egy

végtelen lassú mozdulat, végtelen filmként

pereg. Végtelenített filmszalag lesz majd

a legelső mozdulat. A legelső mozdulat,

miként egy végtelenített film, lassan és

megállíthatatlanul pereg.

Ha majd a harangok zúgnak – –

A hajók, a tengereken – –

– – Búgnak és bongnak, bongnak és búsongnak – –

Ha majd a harangok, zúgnak.

A magasban fényesség, és zaj a magasban – –

Különös rajban madárvonulás – –

– – A messzeségben sziklák zuhanása – –

A magasban: fényesség és zaj, a magasban.

Ha majd a harangok énekelnek – –

Megnyílnak lassan a magnólia-bokrok – –

– – A vizek fölött szárnyak suhogása – –

Különös rajban madárvonulás.

Ha majd a harangok zúgnak – –

A vizek fölött szárnyak suhogása – –

– – A messzeségben sziklák zuhanása – –

Ha majd a harangok, énekelnek.

Erdély Miklósnak

Apró tükör. Tükörből töredék. Szó.

Szóból kiáltás.

Mondat.

"Fehér és mozgó alakzatok." --- Üzenet ---

Szóból kiáltás. Üzenet.

"Fehér és mozgó alakzatok."

A mondat megközelítése.

A töredék megközelítése.

--- Gond és baj, ne szomorítsatok meg ---

--- Gond és baj, ne nyomorítsatok meg ---

--- Gond és baj, ne keserítsetek meg ---

--- Gond és baj, ne bolondítsatok meg ---

Fehér és mozgó alakzatok. Gumibot.

Kezek egymásbasimulása, szétválása.

Tekintetek összekapcsolódása, széttörése.

(Közeledések, távolodások. Zörgések, zörrenések.)

Harsogó reflektorok! Gumibot!

Kiálts fel ! --- Kezek, karok, lábak

ölelodnek. Kiálts fel! --- Kiálts fel! ---

--- Pillanat-fény; pillanat-sötétség.

Távolságaink felmérése, letapogatása.

Kezek egymásbafonódása, szétválása.

Gumibot! --- (arcában kendő) --- Gumibot!

(Arcára lebernyeg csapódik) --- Kiálts fel!

Arcában kendő.

Fehér és mozgó alakzatok. Zokogás.

-- Gond és baj --- ne keserítsetek meg --- Furcsa:

üreges zokogás.

Töredék-fény --- töredék-kiáltás.

Kezek, karok, lábak összefonódása, ölelése.

Testek mozgása, mozdulatlansága.

Távolságaink letapogatása.

Távolságaink felmérése, letapogatása.

Arcomon kendő.

Valahonnan: kobalt-kék sugárzás.

Töredék-fény, töredék-akarat.

Kimerevedett végtagok.

Kimerevedett végtagok körülöttem, testemen

testek mozgása, mozdulatlansága.

Valahonnan kobalt-kék sugárzás. Kobalt-kék sugárzás, valahonnan.

Kiálts fel! Kiálts fel! --- Tükörből

töredék: szó.

Szóból: üzenet.

Kiálts fel --- mondom magamban. --- Mondom, mondom ---

TOMPA GYŰRőDÉSEK

Magam elé nézek.

Előttem parttalan víz, tompán

szürke – – –

– – – előttem tompa szürkeség – – –

Csaknem hullámtalan, szürke

és hideg.

Előttem parttalan víz, tompán

terül lábaimhoz – – –

– – – csaknem hullámtalan – – –

Magam elé nézek. Előttem

parttalan víz, parttalan

parton járok, tompán

szürke, szürkesége lágyan

betakar – – –

– – – puhán befogad, szürkesége – – –

Csaknem hullámtalan. Mint tompa

elhasznált műmárvány tömbök, szürkeségének

gyűrődései – – – tompán

terül lábaimhoz – – – parttalan partokon

járok, szürkesége lágyan

betakar – – – befed egyhangúsága – – –

– – – parttalan partokon járok – – –

Magam elé nézek. Előttem parttalan

víz, szürke, szürkesége befed, fénye nincs:

tompán terül lábaimhoz – – – végtelen partok, végtelen

vízfelület, szürke, fénye nincs, szürkesége

lágyan betakar, egyhangúsága befed, mindenütt

páráló köd, a színek eltűnése fájó hiány, nem félelmetes

az egyhangúság körülöttem – – –

– – – az egyhangúság nem félelmetes – – –

Csaknem hullámtalan előttem a megszürkült műmárvány tömb.

Tompa gyűrődéseinek egyhangúsága befed, lassan és

lágyan betakar – – – parttalan partokon járok, végtelen szürkeség

előttem – – – végtelen csend – – – lágyan betakar, befed – – –

végtelen gyűrődések, tompa szürkeségek – – – a színek

csupán emlékeimet idézik – – – a színek emlékezetemben

emlékeimet idézik – – – a színek megszűnt létezése fájó

hiány – – – fájó hiány a színek eltűnése – – – páráló köd

körülöttem – – – a tárgyak egybefolynak – – – páráló szürkeség

– – – parttalan partokon – – – végtelen műmárvány tömbökön járok

– – – a színek eltűnése fáj – – – a táj egyhangúsága lágyan

betakar, befed – – – puhán és lágyan – – – körülöttem – – – apró

zuhanások – – –

– – – apró zuhanások körülöttem – – –

a táj egyhangúsága, nem félelmetes – – –

puhán befogad, szürkesége – – –

puhán és lágyan – – –

parttalan partokon járok – – –

apró zuhanások, körülöttem – – –

– – – Magam elé nézek.

– – – Előttem parttalan víz, tompán

szürke – – –

– – – előttem tompa szürkeség – – –

Tamkó Sirató Károly-variáció

A megnyitott testű asszonynak lányai vannak ---

A habfehérhátú lányoknak fiaik vannak ---

A darabos-nehézkes fiúknak szeretőik vannak ---

A simavállú szeretőknek vágyaik vannak.

A vágyak kószálni indulnak az éjjel ---

A szeretők szeretni indulnak az éjjel ---

A fiúk ölni indulnak az éjjel ---

A lányok temetni indulnak az éjjel.

Az átlátszó víz, megzavarosodik ---

A tiszta tekintet, elbizonytalanodik ---

A szerelem: darabokra törik ---

A szétesett mozdulat, lassan porrá válik.

Kékes-szürke köd: ennyi a hajnal ---

Különös árnyék: ennyi a hajnal ---

Metsző-hideg szél: ennyi a hajnal ---

Szomorú borzongás: ennyi a hajnal.

A szerető: nem szeret már ---

A vágya szunnyad, nem kószál már ---

A fiú alszik, nem gyilkol már ---

A leány hallgat, nem temet már.

Az asszony áll a hajnali szürkeségben ---

Szeretteit siratja, sorsát elsiratja ---

Csöndesen áll a kékes-szürke égben

az asszony: sír és megfehéredik.

HAJNALI FÉNY

Madocsai Lászlónak

A magasban – – – :szárnyak suhogása.

Madarak csapdosása, a magasban,

Lélegzetfojtva: állok.

Lélegzetvisszafojtva.

Kövek és sziklák zuhanása – – –

A tavakban kövek, kavicsok csobbanása.

Milyen éles a hajnali fény!

Gyöngyszemek táncolnak a hullámokon.

A hullámokon fénygyöngyök ringatóznak.

Mozdulatlanul figyelek. Szinte moccanatlan – – –

Milyen éles e hajnali ég!

El vagyok veszve, azt hiszem.

Gyöngyszemek szikráznak, ringatóznak.

A magasban – – – :szárnyak suhogása.

Lélegzetfojtva állok.

A távolban madarak csapdosása.

Sirályok – – – kiáltása, rikoltása – – – hallik.

A víz fölött egy arc tűnékeny sziluettje.

Egy kéz – – – egy mozdulat. Mintha intene – – – akárha integetne – – –

Valószerűtlen a csönd. Lélegzetfojt a félelem.

Sirályok rikoltása, kiáltása hallik.

Gyöngyszemek szikráznak, ringatóznak.

A tavakban kövek és sziklák zuhanása.

Madarak csapdosása a magasban.

A víz fölött egy arc tűnékeny sziluettje.

Egy kéz – – – , egy mozdulat – – –

Mintha nevetne, akárha integetne:

Körötte csend, valószerűtlen nyugalom.

Különös, éles hajnali fény.

El vagyok veszve, azt hiszem.

A messzeségben madarak zuhanása – – –

Nyugtalan csapdos, ver a szivem.

***

A hullámokon gyöngyszemek ringatóznak – – –

Valahonnan félénk zongoraszó – – –

– – – Botladoznak bizonytalan, másra-gondoló kezek – – –

A fénysugárban apró törpék – – – kicsinyke szellemek.

A gyöngyszemekben törpék táncolódnak.

– – – Bizonytalan, másra-gondoló gondolat.

A távolban: – – – zajtalan tűnik zuhanásom – – –

A hajnali fény, beborít.

A torkomban szorongás, és a szorongás

nem hagy nyugodni.

Nem hagy nyugodni.

Moccanatlan és tétován figyelek, bizonyos idö óta.

Moccanatlan és tétován

figyelem az eseményeket.

A félelem nem hagy nyugodni. Apró füszálakat

morzsolgatok, körülöttem

sok-sok szomorúság.

Levegöt! És visszatérnek, vissza-vissza:

újból. És visszatérnek.

Visszatérnek, vissza-vissza.

És levetett kalapban állok, ott. És a

csendben dermedten, fejem

lehajtva állok.

Suttogás ez: nem-nem, nem kiabálás.

Csak tátogás. Artikuláció.

Mikéntha mozdulat lenne.

Mintha-mintha, mondom, és a fogaimban

kavicsok csörrenése. A fogaimban

bársonyos földnek puhasága. A fogaimban.

van-e bennem erö a mozdulathoz --- van-e bennem erö

van-e bennem tétovaság a mozdulathoz --- van-e bennem tétovaság

csak a szó vagyok - - mondom --- csak a szó

csak az üzenet vagyok - - mondom - - csak az üzenet

van-e tétovaság --- kérdezem - - körülöttem különös hallgatások

--- különös hallgatások körülöttem ---

van-e kiáltás bennem --- kérdezem - - körülöttem sürü-puha csend

--- sürü-puha csend körülöttem --- sürü-puha csend -

lehajtott fejek jönnek el értem - -

- - eljönnek értem lehajtott szomorú bólintások - -

üres tekintetek szólítanak engem --- szólítanak üres tekintetek

lehajtott fejjel várom - - akit lehajtott fejjel várok a hallgatásban

megnyitott testemben várakozás --

- - szomorú várakozás szétnyitott combjaim között

ó jaj lehajtom fejemet én is: lehajtom fejemet - - lehajtom fejemet

kiáltás - - mondom --- kiáltás hallik - - apró különös üzenet

kiáltás - - mondom --- kiáltás hallik - - különös apró üzenet

--- A VIRÁGNAK AGYARA VAN --- A FELHÖNEK ZÖLD KECSKESZAKÁLLA-

kiáltom rettenetes hangon : ó bilamári ó lébli -- -

:rettenetes hangon kiáltozom: - -

felemelt tenyeremböl véremmel táplált vöröshangyák másznak a napvilágra

- - :mondom ó jaj ó jaj szegény önmagamnak: -

lehajtott fejü katonák jönnek el értem - -

--- lehajtott fejü fegyveresek

kezükben megfáradt kézfogások --- kezükben megfáradt kéz-szorítások

:csak a szomorúság van bennem: --- :kiáltás nincsen bennem:

:csak a hallgatás van bennem: - - :üzenet nincsen bennem:

ó jaj mondom --- üzenetemben nincsen már üzenet

ó jaj mondom --- szavaimból kihullanak már a szavaim

--- egykedvüen állok --- egykedvü hallgatással - -

-- FEGYVERRÉ ALAKULJ ÉS KÜLÖNÖS RÓZSASZIROMMÁ -FEGYVERRÉ ÉS PIROSAN IZZÓ RÓZSASZIROMMÁ

-- VAS-TÜDÖ LÉLEGZÉSEDBE NE CSEMPÉSSZ APRÓ SZAVAKAT SZÓTÖREDÉKEKET ----

:mondom: ---

VAS-TÜDÖ-LÉLEGZÉSEDBE NE CSEMPÉSSZ SZÓ-RÖGÖKETÜZENETTÖRMELÉKEKET!

--- :mondom: ---

ó jaj mondom --- ó jaj szegény önnön-magamnak --- mondom mondom -- : megizzadt homlokom lehajtom tenyerembe : --

van-e bennem erö a mozdulathoz - -- kérdezem --- van-e bennem erö van-e bennem tétovaság a mozdulathoz --- van-e bennem tétovaság felemelt kö a mozdulat --- mondom --- a mozdulatok felemelt utcakövek !és széles gyönyörü lélegzet! --- gyönyörü lélegzetek! ----- !legyen repülés! --- kiáltom--- !legyen szárnyalás! --- !harsány nevetés legyen! --- kiáltom --- !boldog nevetés! --- (és felidézem a mozdulatot)---------- -- (és magamévá teszem a mozdulatot) ---- - ------ - =

a távolban robbanások és dübörgések

a messzeségben harangok sikoltása

és én csak hallgatom, csendben --- rémült zihálásomat

Weöres Sándor-variációk

arany kés forog --- a telt szívben és fönn --- a magasban

se határ se út --- fény pattog éles szilánk --- arany kés forog

a telt szívben és fönn --- a magasban

--- se határ se út

és fönn a magasban se határ --- se út ---

madárcsapkodás --- fénylő tekintetek --- arany kés

a telt szívben --- forog --- vércsevijjogás ---

lélegzetfojtva: állok --- éles szilánk

--- se határ se út

vércsevijjogás --- ijedt verdesés --- fénylő pattogás

:arany kés forog: --- tompa jajdulás --- :se határ se út:

harangkondulás --- kurta nevetés --- madárcsapkodás:

--- a magasban arany kés villog --- a magasban

fénylő tekintetek --- lélegzetfojtva állok

--- se határ se út

madárcsapkodás --- vércsevijjogás

lélegzetfojtva állok

madárcsapkodás

a magasban fénylő tekintetek

madárcsapkodás --- vércsevijjogás

lélegzetfojtva állok

ijedt verdesés

a magasban

lélegzetfojtva

fénylő tekintetek

madárcsapkodás

lélegzetfojtva állok

a magasban fénylő tekintetek

ijedt verdesés

Akutagava- és Mészöly Miklós-variáció

Örökös félhomályban élt,

akár a szarvasok.

Akár a szarvasok, amint

agancsukat lassan és

feltartóztathatatlan ---

Örökös félhomályban élt.

Miként a szarvasok, amint

agancsukat lassan és fel-

tartóztathatatlan fordítják ---

Örökös félhomályban ---

Füstcsík elsímulása, időtlen

várakozása.

Szapora szempillarebbenések.

Mikéntha világegyetem fordulása:

akár a szarvasok ---

Örökös félhomályban élt,

mikéntha törött pengéjű,

finom kardra támaszkodott volna.

Akár a szarvasok, amint

agancsukat lassan és

fordítják át:

a másik oldalra.

Örökös félhomályban:

rezzenések és rezdülések,

rebbenések és moccanások

között.

Mikéntha lábát összeszorítva,

karját széttárva feküdne

meztelenül:

földre-szögezetten ---

Örökre földre-szögezetten.

Szeretnék lenni fáradt öregember --- öszhajú öreg szeretnék lenni --

Különös verssorokat --- tétova verssorokat szeretnék papírra vetni --

Könyvtárszobában elüldögélni ---

Nagy-néha visszanézni --- búsultan elmerengni --

Szememben nem lenne fáradtság - szomorúság --

Fényesség lenne szemeimben --- bágyadtság nem lenne --

Mozdulataimban erö --- mosolyomban nyugalom lenne --

Nyugalom lenne a mosolyomban.

Spalettás-nagyszárnyú ablakon kikönyökölni --

Tavasszal, borzongós-hüvös hajnalon -

Kikönyökölni nagyszárnyú-spalettás ablakon --

Jó volna csontos vállaimmal az ablakkeretnek dölni.

Öregember, vékony és szikár --- öszhajú öreg szeretnék lenni -

Lenne: testemben nyugalom---- tekintetemben csillogás lenne --

Nem lenne szememben félelem --- harsány szó többé nem lehetne --

Nem volna félelem - - kiáltás többé nem lehetne.

Különös parkban sétálnék, mandula-fák között -

Nehéz, nagytestü virágok megölelnének -

Megölelnének nagytestü, gyönyörü virágok ---

Súlyos illatuk vágyammal elvegyülne.

Jó volna végre puha pázsitra dölni --

A magasban lassúdad madárszárnycsapások -

Lassúdad szárnycsapások --- vércsevijjogások a magasban :

Bizarr, nagytestü virágok megölelnének.

Ha volnék öszhajú - - fáradt öregember --

Csendesen puha pázsitra dölnék --

Vagy kikönyökölnék nagyszárnyú-spalettás ablakon --

Nyugalom lenne a mosolyomban.

Az Úr, akié Delphoi jóshelye,

semmit se mond ki, semmit se rejt el,

hanem jeleket ad.

Lehajtott fejjel, tétován;

nem hangos szóval, csendesen ---

Sűrű-sötét és szomorú:

mint mozdulatlan-tétován.

Nem-rebbenés, nem-csillogás ---

Fodrozódás, ha alkalom ---

Nem-csillogás, nem-rebbenés:

tétova szóval, hallgatagon.

Mikéntha különös, dobogó

szívből ---, talánha szivemből:

nyugtalan --- Mikéntha félénken,

bátortalan és komoran foly-

na - sűrűn és szomorún - tova,

majdhogynem mozdulatlanul,

meredten zuhan alá ---,

oly masszív és tömör,

hideg, szürke és moccanatlan,

sűrű és sötét ---, oly

komor és nyughatatlan, hangtalan

és végtelen zuhog, hangtalan

és végtelen zuhog. Mikéntha

emberi szívből, amelyet fel-

sebez egy rémült mozdulat ---,

egy rémült mozdulat.

Nem-rebbenés, nem-csillogás,

csak mozgás nélkül és súlyosan ---

Csak mozgás nélkül és nyugtalan ---,

szürke és hideg: rejtőzködő.

Szürke és hideg: rejtőzködő

a gyönyörűség, ha meglehet,

plüsspuha pázsit és boldogan,

ha meglehet: rejtőzködő.

Piros, sárga és kék! A fények a

parton mint festmények apró

ecsetvonásai: a komor és

masszív, megmerevedett

márvány-víz-felület magába

szívja és visszatükrözi

a vibráló ecset-fénynyalábokat.

A szürke és komor, amorf

és mozdulattalan-mozgó anyag

mikéntha lassan-puhán, meredten-

-szürkén lélegezne. A mozdulattalan-

-mozgó anyag puhán és lassan

lélegzik, meredten-mozdulattalan

hallgat, és mozog. A márvány-víz-

-felület elnyeli és visszatükrözi

a fénynyalábokat. Elnyeli és visszatükrözi.

A város, amelynek piros, sárga,

kék fényei a masszív és tömör,

megmerevedett anyagon ---, a város

plüsspuha pázsiton ---, boldogan.

A város hallgat. A komor és

lélegző, élettelen márvány-víz-

-felület mozdulattalan mozog:

a város hallgat, és nyújtózkodik.

Távolban: mandula-fák. Messzeségből

és boldogan, plüsstakarón és gyönyörűen.

--- A komor és mozdulattalan,

amorf és szürke anyag meredten

zuhog. Befedi a tájat. Csöndesen,

szürkén és komoran befedi a várost.

A megmerevedett víztükör elnyeli

a piros, sárga és kék fényeket. Elnyeli

boldog és szomorú fényeinket. A sötét

és szürke, szomorú vízfelület meredten

hallgat. Sötéten, szomorúan hallgat:

a megmerevedett víztükör.

ZÁRÓJELVERS

Nemes Nagy Ágnesnek

(( nagyívű gyönyörű mozdulat – – – apró nevetés – – – gyönyörű nagyívű mozdulat

– – legyen hát nevetés – – apró nevetés – – – nagyívű gyönyörű mozdulat – – –

legyen hát sikoltás! – – – mondom – – – kezedbe hajtom a fejem – – –

4 mögöttem katonák – – – előttem fegyveresek – – – kezedbe hajtom a fejem

– – nagy-nagy kiáltás legyen – – mondom – – legyenek nagy-nagy lélegzések – –

előttem katonák állnak – – mögöttem fegyveresek – – sikoltás vibrál körülöttem:

LEGYENEK NAGY-NAGY MOZDULATOK!, mondom, gyönyörű nagyívű nevetések

8 – – – legyen hát nevetés – – – sikoltás legyen! – – – apró kiáltozások – – –

valaki kopog az ajtón – – – gumibotjával játszadozik – – – legyenek sikoltások!

– – mondom – – harsány kiáltások – – legyenek felemelt utcakövek – – – mondom

11 :harsány kiáltás legyen! MAGASRA-TARTOTT FÉNYESEN RAGYOGÓ UTCAKÖVEK! – –

– – – és nagyívű gyönyörű mozdulat – – – legyenek

nagyívű gyönyörű mozdulatok – – – mondom – – –

14 kezem a magasba lendül – – – legyen hát repülés – – gyönyörű zuhanás legyen ))

ZÁRÓJELVERS OP. 27.

(( tavasz van tavasz van tavasz a lányok összeszorítják combjai
kat tavasz van tavasz van tavasz a lányok kétségbeesetten sz
orítják össze combjaikat tavasz van tavasz van tavasz a lány
4 ok összeszorítják combjaikat kétségbeesetten szorítják össze
combjaikat tavasz van tavasz van tavasz szemükben rémület ös

szeszorítják combjaikat a távolban hollók szárnyalása hollók
és varjak egykedvű gyülekezése különös-sosem-volt károgása
8 szikár mosolyával magába öl az ölelés tavasz van tavasz van
tavasz magához ölel a rettegés szememben riadt várakozás szem
edben félelem tavasz van tavasz van tavasz magába öl az ölel
11 és szikár mosolyával magához ölel: szememben riadt várakozás
szemedben félelem tavasz van tavasz van ta

vasz simogatásod pusztító üzenet kezem ri
14 adtan löki el kezed: tavasz van tavasz van tavasz: tavasz van ))

ZÁRÓJELVERS OP. 28.

(( a gondolat hadititok a gondolat dadogás szomorú végső üzen
et a gondolat szomorú vég szomorú pusztulás különös utolsó
üzenet a gondolat hadititok a gondolat dadogás szomorú vég
4 ső üzenet a gondolat szomorú vég szomorú pusztulás a gondo
lat utolsó üzenet különös simogatás a gondolat érdes tenye
red hadititok a gondolat dadogás utolsó titkos üzenet a gon
dolat dadogás a gondolat hadititok mondom a gondolat dadog
8 ás szomorú végső üzenet a gondolat szomorú vég szomorú pu
sztulás különös utolsó üzenet a gondolat hadititok a gondo
lat dadogás szomorú üzenet a gondolat szomorú vég szomorú
11 pusztulás a gondolat különös üzenet különös simogatás a gon

dolat érdes tenyered hadititok dadogás a
gondolat szomorú vég szomorú pusztulás ut

14 olsó üzenet a gondolat hadititok mondom a gondolat dadogás ))

ZÁRÓJELVERS OP. 29.

(( azt mondod egyedül vagy körülötted a csönd mint puha takaró
süket mélységében különös látomások azt mondod egyedül vagy
hallgatásodban nincsen üzenet csendes körülötted minden tét
4 ova szó egy napon mosolyogsz nevetéseden feltűnik majd az
idő ó jaj mondod egyedül vagy körülötted a csönd mint puha
takaró szomorúan lépdelsz egy hideg tavaszon egy hideg tava
szi éjszakán a csönd mint vastag puha takaró süket mélységé
8 ben tétova látomások sikoltozások nevetések és elfojtott jaj veszékelések azt mondod egyedül vagy körülötted a csönd mi
nt halálos puha takaró mondod és felkiáltasz szaporodik a
11 lélegzeted zihálásod messzire hallik minden mozdulat mozdul

atlan minden akarat mozdulat mondod ám ekkor
átjárja testedet valami hirtelen bizonyosság

14 végtelen nyugalom: – – :egyedül vagy és körülötted a csönd ))

ZÁRÓJELVERS OP. 30.

(( mi ez a megnémult üzenet bennem mi ez a csönd mondom sétálj
csak végig a tengerparton sétálj csak végig a kezedben kavics
ot szorongatsz sétálj csak sétálj kezedben kavicsot szorong
4 atsz sétálj csak sétálj mi ez a szomorú üzenet bennem mi ez
a csönd mondom sétálj csak végig a tengerparton sétálj csak
sétálj körülötted halottak lábnyomai körülötted halottak ki
ürült lábnyomai mondom sétálj csak végig a tengerparton vég
8 telen pusztaság körülötted végtelen homoksivatag sétálj csak
végig sétálj csak sétálj kezedben kavicsot szorongatsz kezed
ben kiürült sosemvolt üzenetet mondom körülötted halottak
11 lábnyomai a hullámok virágot sodornak feléd a hullámok so

dornak feléd elszáradt virágcsokrokat hull
ámzó-szirom-temető mondod homoksivatag kör

14 ülötted elnémult üzenet s különös testek halott testdarabok ))

(( szomorúságom betakar engem szomorúságom keserű tétova dadog
ás betakar engem a hó tündöklő fehér hómező betakar engem a
végtelen hósivatag ezüstös ragyogása szomorúságom betakar en
4 gem szomorúságom ezüstös hósivatag habfehér ragyogás sosem
volt csillogás körülöttem a számból vérdarabok hullanak hab
fehér testen pirosló foltok ó jaj betakar engem a szomorúság
om betakar engem a keserű tétova dadogás ó jaj betakar engem
8 a hósivatag a magasban fekete madarak súlyos fekete szárny
csapása súlyos fekete zuhanásuk testemet éri a magasban fekete
madarak súlyos sötétlő zuhanása szomorúságom ezüstös hó
11 sivatag habfehér ragyogás fekete madarak zuhanása testemből

vérdarabok pirosló foltok a hóban mindenütt
keserű tétova dadogás fekete madarak jönnek

14 madarak jönnek fekete madarak jönnek testük a testemet éri ))

(( a mozdulatlan nem mozog a nyughatatlan megpihen a mozdulat
lan moccanás a nyughatatlan nem-pihen a mozdulatlan mozdul
ás a nyughatatlan döccenés a mozdulatlan látomás a nyughat
4 atlan töppedés: az van mindig ami van nincsen soha ami nin
cs nincsen soha ami van az van mindig ami nincs nincs meg
soha soha-nincs megvan mindig ami-van: a nyughatatlan láto
más a félelmetes döccenés a folyton-újul ami-nincs a nyug
8 hatatlan nem-pihen a sűrű-sötét változó az ismeretlen ugyan
az a folyton-folyvást-rohanó az örökké-csak-rebbenés a rez
zenetlen-tétova a tikkadatlan-topogó: aki holt a halálban
11 él a mozdulatlan nem mozog a nyughatatlan nem pihen aki él

nem hal soha már: puha-sötét-rebbenés foly
ton-folyvást-tétova mozdulatlan-moccanás
14 nyughatatlan-rezzenés sűrűsödő-megpihen rettenetes-döccenés ))

ZÁRÓJELVERS OP. 33.

(( az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm – – – mondtam – – –hűvös hű
vös keze az én vigyázásom – – – bólintottam – – – puha partokhoz
indul a lábam – – – szóltam – – – csendes patakok vizénél csillapod
4 ik a szomjúságom – – – bólintottam – – – :most megismétlem: – – – hű
vös keze az én vigyázásom – – – tiszta szava az én vezérlésem – –
– tekintete az én mozdulásom – – – hallgatása az én rettegésem –
mozdulatokban nem hiszek tekintetekben nem hiszek súlyos szavak
ban nem hiszek ó jaj kiáltásokban nem hiszek puha kézfogások
ban nem hiszek indulatokban nem hiszek látomásokban nem hiszek:
– – – :az Úr az én pásztorom hűvös hűvös keze az én vigyázásom
11 tiszta szava az én vezérlésem tekintete az én mozdulásom hall

gatása az én rettegésem – – – csendes vizekhez
terelget engem füves legelőkön nyugtatgat engem:

14 – – – :bévül vagyok immár a kiáltáson – – – bévül a szomorúságon ))

ZÁRÓJELVERS OP. 34.

(( magamat szólítom magamat írj verset annak akinek örökké verset
írsz írj verset akinek örökké verset írsz szólítom magamat mag
amat szólítom magamat írj verset akinek örökké verset írsz kiál
4 tom írj verset annak akinek örökké írod a versed szólítom mag
amat szólítom vízre hasonlít legfeljebb az a vers hullámzó csil
logásra délelőtti fényre hasonlít az a vers meztelen-nyugtalan
karcsapásra hullámok nyugtalan zajára barnabőrű lányok nyújtóz
8 kodására – – – fölbukik bennem az öröm s fölbukik bennem az élet
is – fölbukik bennem az élet s felbukik bennem a szomorúság is
barnabőrű lányok gyöngy-ház-csillogása a hullámokban hajukkal
11 játszik a tenger testüket magába öleli magába szívja a testük

simogatja őket s beléjük hatol combjaik szétnyílnak
boldogan ó jaj kiáltom – – – írd meg a verset írd meg

14 a verset annak akinek örökké írod – kiáltom – írd meg a verset ))

ZÁRÓJELVERS OP. 35.

(( csend és nyugalom vesz körül – nyugalom és csend – csend és nyugalom csend és nyugalom vesz körül – nyugalom és csend – csend és nyugalom

csend és nyugalom vesz körül – nyugalom és csend – csend és nyugalom

4 csend és nyugalom vesz körül – nyugalom és csend – csend és nyugalom
tisztaság és jóság vesz körül – jóság és tisztaság – tisztaság és jóság
tisztaság és jóság vesz körül – jóság és tisztaság – tisztaság és jóság
tisztaság és jóság vesz körül – jóság és tisztaság – tisztaság és jóság
8 tisztaság és jóság vesz körül – jóság és tisztaság – tisztaság és jóság

köszönöm Uram a hallgatásodat – köszönöm Uram – hallgatásodat köszönöm
köszönöm Uram a hallgatásodat – köszönöm Uram – hallgatásodat köszönöm
11 köszönöm Uram a hallgatásodat – köszönöm Uram – hallgatásodat köszönöm
előtted leborulok mert te vagy az örök élet
leborulok előtted mert te vagy az örök élet

14 csend és nyugalom vesz körül – tisztaság és jóság – csend és nyugalom ))

ZÁRÓJELVERS OP. 36.

(( hajnali csendben szomorúságban félelemben és nyugtalanságban
sűrű sötétben feketeségben tétova hajnali sosem-volt szürkül
ésben nyugtalan csendben nyugtalan csendben szürkeségben és
4 hallgatásban hajnali tétova fényben hajnali sosem-volt tétova
fényben nyugtalan csendben és szürkületben sápadt és borong
ós bizarr-különös üzenetben szomorúságban hajnali félelemben
szürkületben hajnali csendben szomorúságban hallgatásban: – –
8 :csupáncsak suttogásás ez nem kiabálás csupáncsak visszafojtott
sírás hajnali zokogás ez csupáncsak hajnali zokogás legfel
jebb sikoltás ez – – nem kiabálás – – hajnali fényben ülök tét
11 ován hajnali szürkületben arcomon sápadt üzenet arcomon sáp

adt kimondhatatlan üzenet hajnali csöndben ülök
visszafojtott sírásom hajnali zokogásom hallgat

14 om hallgatom hajnali zokogásom – puha és tétova szürkületben ))

ZÁRÓJELVERS OP. 37.

(( lehajtott fejjel ül és hallgat – – Ras-And Poet – – lehajtott
fejjel ül és hallgat – – zokogva sír, zokogva sír – – Ras-And
Poet – – lehajtott fejjel ül és hallgat – – zokogva sír, zokog-
4 va sír – – Ras-And Poet – – lehajtott fejjel ül és hallgat – –
zokogva sír, zokogva sír – – Ras-And Poet – – lehajtott fejjel
ül és hallgat – – zokogva sír, zokogva sír – – Ras-And Poet – –
lehajtott fejjel ül és hallgat – – zokogva sír, zokogva sír – –
8 Ras-And Poet – – lehajtott fejjel ül és hallgat – – zokogva
sír, zokogva sír – – Ras-And Poet – – lehajtott fejjel ül és
hallgat – – zokogva sír, zokogva sír – – Ras-And Poet – – le-
11 hajtott fejjel ül és hallgat – – zokogva sír, zokogva sír – –

Ras-And Poet
lehajtott fejjel
14 zokogva sír – – zokogva sír, lehajtott fejjel – – – ))

Maradsz-mozdulsz, és száz alakban --

Halkan-halkan, vagy hangtalan

mozdulsz, mozdulsz, de száz alakban -

Játékos-sosem-volt-halkan, hangtalan.

Mozdulsz-maradsz, és hangtalan ---

Pisszenésben a csillogásod ---

Viszontcsillogás : száz alakban

halkan-halkan, vagy hangtalan.

Maradsz-mozdulsz, és moccanatlan

viszontcsillogás: rebbenésben -

Pisszenésben és rettegésben : halkan-

-halkan: és száz alakban -

Maradsz és mozdulsz: moccanatlan;

rebbenésben viszontcsillogás -

Pisszenésben és rettegésben, halkan : j

átékos-sosem-volt: ragyogás -

Mozdulsz-mozdulsz, majd száz alakban -

Játékos-sosem-volt gyötrelemben,

csillogásod viszontcsillogás:

halkan és halkan; hangulatban.

Mozdulsz-maradsz és hangtalan:

pisszenésben a csillogásod,

viszontcsiliogás: száz alakban,

halkan-halkan vagy hangtalan

Pisszenésben a csillogásod;

viszontcsillogás: rebbenésben -

Száz alakban mozdulsz, de hangtalan --

Halkan-halkan, és száz alakban.

Visszfénye ő: a csillogásod.

Színes játék: csak hangtalan.

Láthatatlan a moccanásod :

maradsz-maradsz: de száz alakban -

Maradsz és mozdulsz: remegésed

fények vibrálása, és hangtalan,

halkan-halkan a ragyogásod;

maradsz és mozdulsz: viszontcsillogás.

Ott vagy: és mégsem

Mozdulsz, és itt maradsz.

Moccanatlan a remegésed :

csillogásod csak viszontcsillogás.

Ott vagy és mégsem --

Itt és amott, egy szóban, egy

mondatnyi töredékben, képben.

Moccanatlan: és mozdulat --

Arnyékod ott, a rebbenésben,

és itt a valód : a csillogás ---

Csöndes, örökkön tartó rettegésben,

csillogásod nem az, bár viszontcsillogás.

Nem az, ami ott a jelenléted - -

A képben egy tétova mozdulat - -

Lélegzetfojtva nézed a lélegzésed,

és moccanatlan: habárha moccanat.

Moccanatlan látod a mozdulásod,

mikéntha bizarr: sosem-volt mozdulat,

csillogásodként él a viszontcsillogásod,

habárha halkan: különös-tétova hangulat.

Maradsz-mozdulsz, és száz alakban ---

Halkan-halkan, vagy hangtalan

mozdulsz, mozdulsz, de száz alakban ---

Játékos-sosem-volt-halkan, hangtalan.

Kimondom a szót: tenger – – –

Zuhatagokat látok.

A szót kimondom: zuhatag.

Forró homokot, ébredo partvidéket látok.

Legyen hát: tenger.

Legyenek rajta vitorlások.

A távolban harangok kondulása – – –

Konduló percek – – – Elmúlások.

Legyen hát: zuhatag.

Forró homok, ébredo partvidék legyen!

(„Zörren” csupán a szó. „Zizeg” – – –

Legyen hát: szóóó-zize-gés – – – )

Legyenek csatározások! Ütközetek!

S mint éjjel a tenger: sötétlő nyugalom.

Bukások, tétova halálozások:

lehet bármennyi. Bármennyi legyen.

(Látod: elered lassacskán a nyelvem.

Csevegő, lágy olvadozásban.

Mint sebről a kötést.

Feloldom. Feloldalak.)

Lehetnek szorongások. Halálozások.

Nyugodt a tenger. Szinte moccanatlan.

Szíííív-dobo-gás. Határtalan öröm.

Mélység. Sziklatető. Lélegzet. Sok-sok lélegzet legyen!

Legyenek széttárt, gyönyörű mozdulatok!

Legyen hát lélegzet! Domború mellkas!

Sikoltás legyen! És repülés!

Kinyílott szárny legyen! Méltóságteljes mozdulat!

Legyen hát repülés! Csupa kék, kék, kék

a tenger, és körötte minden. Száguldás legyen!

Legyen áttetszo égbolt, és végtelen mélységben

puha, elegáns, nyugodt szárnyalás.

„Legyen hát szárnyalás.” „Legyen győzelem.”

Égbolt! Izzó, fénylő, áttetszo égbolt

és hallgatag mélység. Mélység

legyen – – – ,és legyen félelem.

Legyen mélység és félelem, magasság

legyen, és legyen születő öröm.

„Láttam a tengert: hatalmas vagyok.”

Köröttem tengernyi-cseppek. Ezernyi tengeri-csepp.

Láttam a tengert: végtelen vagyok.

Legyen végtelen a végtelen öröm és legyen

szomorú. Simogasd meg! Öleld át

lebegését! Öleld át! – – –

Legyen hát repülés, mondom, és alattam

a tenger nyugodt. Sirályok csapdosnak körülöttem,

a magasban izzó fényesség, a magasban

mélységet látok, és a mélységben magasságot.

Több ez már szárnyalásnál,

legyen hát: lebegés.

Lebegés legyen. És nyugalom. Megnyílott test

a magasság, és mélysége végtelen öröm.

(post scriptum)

Sirályok vijjogása-károgása hallik körülöttünk, a sós víz

arcunkba csap egy-egy, pillanatra és mi nevetünk boldog nevetésben,

és repülünk. Végtelen nyugalom. Végtelen a nyugalom bennünk és

határtalan az öröm. Örökkévaló, akár a tenger mormolása.

Mozdulatlanná lett, ami mozdulatlan,és teljessé

lett a beteljesedő idő. Látod? Testünk mind élesebben

tükröződik, a hullámzás elült, szellők fodrozása minket

nem zavar. A távolban harangzúgás. Harangok énekelnek.

Habárha mozdulattalan miként egy tétova mozdulat --

Nyitott szemekkel, hajnaltalan --

Mozdulattalan csendben, -mozdulattalan:

Mikéntha mozdulat.

Nyitott szemekkel, hajnaltalan --

Különös madár-szárny-verdesés --

Tétova egymásra-figyelés --

Habárha mozdulattalan.

Lélegzet-vétel-átadás ---

Madárnyi-madárszárriy-szárnyalás - --

Egyhangú lüktetés --- szívdobbanás ---

Széttárt karokkal, repülés.

Mikéntha volna zuhanás.

Forgás és örvénylés, egymásra-tapadás ---

Sosem-volt lebegés, lélegzet-összeolvadás --

Idötlen célba-érkezés.

Mozdulattalan csendben, mozdulattalan --

Mikéntha volna mozdulat --

Nyitott szemekkel, hajnaltalan:

Különös madár-szárny-verdesés.

Tétova oda-nem-figyelés -

Hajnali órán várakozás :

F'aágnyi zörgés és zörrenés --

Mikéntha volna mozdulat.

Rezzenetlen és moccanatlan -

Lélegzetfojtva és nyugtalan --

Fejed lehajtva, széttárt karjaiddal:

Nyitott szemekkel, hajnaltalan.

Faágnyi zörgések, zörrenések

A távolban : egy arc különös sziluettje ---

Szempilla-rezdülés, remegés:

Mikéntha volna zuhanás.

Moccanatlan és rezzenetlen -

Fejed lehajtva, nyugtalan -

Lélegzetfojtva, széttárt karjaiddal:

Hideg szemekkel, hajnaltalan.

Bálint István-variáció

Milyen gyönyörű!

Milyen nyugtalan!

Az ablakon át

hajolnak és

könyökölnek a

piros babák.

Szemében rebbenés ---

Nyugtalanul és

gyönyörűen miként

az ítéletre váró

bűnösök.

Az ablakon át

hajolnak és

mosolyognak a

piros babák.

Menetelnek és menetelnek ---

Milyen gyönyörű!

Milyen nyugtalan !

Szemében különös, tétova rebbenés.

Kurtág Györgynek

haja volt folyópart --- szeme volt kék kőből ---

válla volt --- folyópartárnyasan --- víztükör ---

vágya volt --- folyópart fáiból --- messziség ---

-- válla volt -- folyópartárnyasan -- víztükör

kék kőből: látomás --- árnyasan magaslott ---

szeme volt --- folyópartárnyasan csendesség ---

haja volt különös lobogás --- víztükör-lebegés ---

-- partárnyas csendesség szeme volt -- folyópart

hóvirág-hallgatás --- rebbenés: pázsitos ---

csendülés: harangok --- éneklés templomi ---

-- különös jajdulás

hallgatás-hóvirág --- mozdulás: pázsitos ---

harangok: csendülés --- templomi jajdulás ---

-- éneklés: különös

magaslott árnyasan --- látomás: kék kőből ---

folyópartárnyasan --- szeme volt: víztükör ---

lobogás vágya volt --- lépése lebegés ---

-- szempillarebbenés-mozdulás --- pázsitos

tenyereden virágok nyílnak

virágok nyílnak tenyeredben

hajadban fénycsöppek csillogása

csillogása fénycsöppek hajadban

Petőfi Sándor-variáció

Virágok mozdulása lenn a völgyben ---

--- az ablakban: falombok szárnyalása.

Látod a téli világot, a messzeségben ---

--- a hegyekben hópelyhek egyhangúsága ---

Szivemben még: tiszta és izzó fényesség ---

A magasban: madár-szárny-csattogás ---

De látod: ezüstös csillogásod a hajamban ---

A hajamban: mind-sűrűbb ezüstös csillogás.

Falombok hullása, elmúlása; virágok haldoklása.

Bőrömmel érzem a bőröd --- tenyeremben --- lüktet a tenyered ---

Homlokom, arcom --- még öledben őrzöd --- ujjaim még együtt:

remegnek veled --- de holnap: --- akárha fagallyak zörrenése ---

elapadhat bennük tested lobogása. A magasban: nagytestű madarak

lusta lebegése --- a magasban: vércsevijjogás ---

Apránként árad szét az elmúlás egyhangúsága ---

Csendesen szétárad az egyhangú pusztulás.

KIÁLTS FEL! --- mondom --- s csak suttogok magamban ---

--- monoton dobogás --- dübörgő szárnycsapások ---

Testemben őrizem minden vágyakozásod --- s testedben őrzöd testemet ---

--- dübörgő szárnycsattogások --- monoton dobogás ---

Kezemmel kezedet kulcsolom --- --- különös vércsevijjogás ---

--- :ha kialszik már a fénysugár szememből: ---

--- :ha kilépnél megtört tekintetemből: ---

szavam vigyáz majd és kíséri léptedet: akár a lélegzeted.

Mint megtört-röptü fényteleii madár --szememböl úgy zuhansz ki --

Úgy zuhansz le a messzeségböl.

Mint megtört-röptü, fénytelen madár.

Erdök hallgatása, körülötted --Erdök mélysége --- befogad --eltávolít.

Akár egy régvolt érintés lassú pusztulása --Egy magányos vadállat haldoklása.

Testemből: zuhanás. Eszméletemből: félelem.

Őrizem minden mozdulatod.

Tandori Dezsőnek

Mikéntha mozdulat lenne, mikéntha

tétova rebbenés, akárha mozdulat lenne:

tétova madárszárny-verdesés, oly

nyugtalan --- Itt és most nem foly-

tathatom, legyen tehát elég ennyi, legyen

csak madárszárny-verdesés, tétova szempilla-

rezzenés, kicsiny lélegzet legyen!;

akár a mozdulat: apró rebbenés.

Mikéntha vissza-nem-térő alkalom, szép-

ernős mosoly egy kimerevített papírlapon,

mikéntha volna szempillarezzenés egy augusztus

végi alkonyon, akárha szépernős mosoly ---

Nem, nem, nem: nincsen rá megtérő szavam,

érinto-simuló hangulatom: miként a vízpart,

amely becsomagol hangtalan, és vigyázza minden

léptedet: nyugtalan-csapongó lélegzeted.

Mikéntha járnál a Victória-bárban egy februári

hideg estén, mikéntha látnál szárnyalásban a

szomorú-sötét éjszakában, akárha járnál ---

Vissza-nem-térő alkalom, tétova szépernős mosoly

a kimerevített papírlapon, apró szempillarezzenés;

egy februári hideg éjszakában tétova-suta ölelés

a sosem-volt-megtörtént találkozásban, tétova

elválásban --- mikéntha szépernős mosoly.

Mikéntha volna idéző-jel: nyugtalan-sápadt

találkozás --- sikolytalan szó-elbukás ---

mikéntha volna ébredés: sötétkamrában

filmezés, akárha volna kamera-mozdulás,

a film csupán olyan --- Mintha egy február

végi hideg estén tétova-suta ölelésben,

sosem-volt-megtörtént találkozásban, mikéntha

volna-létezésben --- tétova elcsodálkozásban.

Apró szempillarebbenés, különös madárszárny-

verdesés, szomorúság, és tisztázatlan szavak.

Mikéntha volna álmodás --- Mikéntha volna

rezzenés, sosem-volt-megtörtént ölelés,

mikéntha volna látomás --- Fogvacogtató

találkozás, akárha volna tenyérnyi megtapasz-

talás, simogatás és ölelés: különös madárszárny-

verdesés, tétova szempillarezzenés, apró rebbenés.

És megy tovább minden. Hiába - látod - a tény-

fékezés: mind-sűrűbb döccenések, mind-sűrűbb

bizonytalanságok, látomások és halálozások, hangtalan-

sikolytalan zuhanások --- Sötétkamrában filmezés:

nyugtalan fogvacogtatás. Hiába - látod - a tény-

fékezés --- Falombok zúgása-susogása, harangok

félrekondulása, elhallgatása. Szapora lélegzet-

vételek. Elmozdulások. Madárnyi-sűrű-pusztulások.

Weöres Sándor-variáció

Majdnem: miként a csöndesen

tétova félre-fordulásban,

mikéntha meglebbent hajat, kedvesen

érinto-tétova simogatásban,

oly fáradt-lágyan-szertelen

csitul és föllángol a vágyad ---,

megbúvó patakként, szeliden

majdnem --- Miként a csöndesen

nem lehet tudni, hány alakban

lapul feléd: mikéntha rezzenet ---,

dühöngő-félrevert harangkondulásban

csikorgó-fogakkal-rettenet ---

Nem lehet tudni, hány alakban,

ritmikus-örökké lüktetésben

búvik hozzád: a változatlan ---

Nem lehet tudni, hány alakban

lappangó szörnyet, hirtelen,

fénytelen-mogorva hajnalokban ---,

megkushad előtted végtelen,

s szól hozzád különös árny-alakban,

virágnyi-csöndben: szívesen,

fény-árnyék-mozdulás-hangulatban

mosolyog rád oly színesen ---

Lappangó szörnyet, hirtelen

és valamennyi áradatban

akárha őzgida-szeliden,

lassított-filmszalag-zuhanásban

fénytű-kiáltás-gyötrelem,

törött madárszárny-szárnycsapásban,

feketerigó-rezdülésben,

mikéntha létező újra-újulásban ---

És valamennyi áradatban

támadja meg az eleven

és ősidőtől változatlan

rádöbbenés: a kegyelem

nincs, és ezzel is van,

mikéntha tenyeren-

-megbújva-nyugtalan-

-fogvacogva-szerelem

támadja meg az eleven

és ősidőtől változatlan

felismerés, hogy ne legyen,

mikéntha szikla-dübörgés-porladásban,

nyugtalan-tétova félre-fordulásban

meglebbent hajat, szertelen

kapkodó-lélegző-simogatásban:

majdnem miként a csöndesen

és ősidőtől változatlan

meglepetés, hogy ne legyen,

ámbár gyökere moccanatlan ---

Rádöbbenés: a kegyelem

volt, és ezzel is van,

tenyeren megbújva kecsesen,

mikéntha létező: fel-támadásban-

-fogvacogva-szerelem-

-meglepetés-hogy-ne-legyen-

-ámbár-gyökere-mindenütt-van,

akárha őzgida-szeliden

tompított szikla-zuhanásban

támadja meg az eleven :

egy sosem-volt-különös elmúlásban,

mikéntha nem lenne védtelen

és ősidőtől mozdulatlan ---

Ámbár: gyökere, mindenütt van.

Sáry Lászlónak

Legyen végtelen öröm. Végtelen öröm!

Legyen lebegés. Nyugalom legyen!

Legyen hát lebegés! Végtelen öröm.

A távolban, egy arc tűnékeny sziluettje.

Legyen lebegés. Nyugalom legyen!

A távolban: egy arc tűnékeny sziluettje.

Legyen hát végtelen öröm. Végtelen öröm!

Nyugalom. A fák között testek. Mozduló mozdulatok.

A fák között mozduló mozdulatok. Legyen lebegés!

Végtelen a végtelen öröm és lebegő.

Végtelen öröm! (Egy arc tűnékeny sziluettje.)

(Zörgések, zörrenések. Távolodások.)

Közeledések és távolodások. Zörgések, zörrenések.

Egy arc tűnékeny sziluettje. Egy mozdulat.

Legyen hát öröm! Végtelen öröm!

Lebegés legyen! (Mozduló mozdulatok.)

Egy arc tűnékeny sziluettje.

Zörgések, zörrenések. Távolodások.

Legyen hát öröm és végtelen lebegés!

Lebegés legyen, és végtelen öröm.

A távolban, egy arc tűnékeny sziluettje.

Mozgások, mozdulások. A fák között

lebegő testek. Lebegő testek

a fák között: mozgások, mozdulások.

A messzeségben: sziklák zuhanása.

Tűnékeny öröm! Végtelen legyen, és

legyen moccanatlan. Legyen hát lebegés!

Zörgések, zörrenések. Távolodások.

Közeledések, távolodások. Tűnékeny öröm.

--- A fák között testek lebegése, a messzeségben:

sziklák zuhanása; s egy arc, akárha: sziluett.

--- Legyen végtelen a végtelen fénylő nevetése,

és legyen lebegés. Nevetése lebegő legyen,

mintha mosolyogna. Csupán mosolygás legyen!

--- Végtelen legyen a végtelen mosolya, és

tűnékeny öröme legyen moccanatlan ---

Ezt a mozdulatot még befejezettnek nyilvá-

nítja. Ezt a mozdulatot, még, befejezettnek.

Aztán megsimogatja. Aztán magához öleli.

Aztán sűrű és puha és sosem-volt nevetések.

Még ezt a pillanatot! Még ezt a pillanatot,

mondja, aztán csak szomorúság. Nyugtalan

tétovaság ez, bizarr-sosem-volt üzenet. Csak

tétovaság ez, ahogy a fenyvesek között! Csak

szomorúság. Mint üldözött, kiközösített, ott-

honát nem lelő, nyugtalan vad, szemmel nem

látható erdei ösvényeken. Mikéntha óvatos,

rebbenő figyelemmel lépne szemmel nem látha-

tó erdei ösvényeken. Mint üldözött vad. Moz-

dulatát már befejezettnek nyilvánítja. Aztán

csak mozdulattalan. Utoljára még sűrű és pu-