(1988)

legfeljebb remegés, legfeljebb félénk remegés,

legfeljebb remegés, legfeljebb félénk remegés,

legfeljebb remegés, legfeljebb félénk remegés,

legfeljebb remegés, legfeljebb félénk remegés;

legfeljebb félénk remegés: tá-titi-tá-tá, tá-titi-tá,

legfeljebb félénk remegés: tá-titi-tá-tá, tá-titi-tá,

legfeljebb félénk remegés: tá-titi-tá-tá, tá-titi-tá,

legfeljebb félénk remegés: tá-titi-tá-tá, tá-titi-tá;

legfeljebb szomorú, félénk, különös remegés,

legfeljebb szomorú, félénk, különös remegés,

legfeljebb szomorú, félénk, különös remegés:

apró

különös

remegések, és néhány mozdulat, legfeljebb apró remegések

(( háromszor elszunnyadtam, háromszor fölébredtem

kiáltottam, féltem, kérdeztem

pont-pont-pont, mondtam, mondtam és hallgattam

4 kívánlak, tettem hozzá, pont és pont, szóltam

nagyon jó, mondtam, – cselekedted, tetted –

újra látom, érzem a lépted

hosszú hosszú hosszú a hallgatásod, látod

8 mint sűrű sűrű sűrű éjjelt borítod arcodra a fátyolt

és nem hallod a léptet, és nem látod a vigyázót

és nem hallod a sóhajt, és nem látod a látót

11 tengernyi baj és robaj és sok-sok kiáltás

valaki jön

valaki kérdez

14 és homályosul a látás ))

ZÁRÓJELVERS OP. 2.

(( az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, mondtam,

hűvös hűvös keze az én vigyázásom, bólintottam,

a pásztorom az Uram, mondtam és hallgattam,

4 álmaimból végképp felriadtam, szóltam;

engedd közel, engedd közel magadhoz a csendet,

nyisd meg nekem, nyisd meg nekem a te szívedet,

Uram, Uram, bocsásd meg enyém bűnömet,

8 tisztára mossad az én lelkemet;

füves legelőkön nyugtatgatsz engem,

csendes vizekhez terelgetsz engem,

11 mégis Uram, látod, nincsen nyugovásom:

szemekbe nem nézek,

elfordítom arcom,

14 bévül vagyok a kiáltáson, bévül a szomorúságon ))

ZÁRÓJELVERS OP. 3.

(( kiabálást és kiabálást kiáltottam, azt hittem, szólok,

hangot és haragot mondtam, gondoltam, szavakat mondok,

a Város eközben erősödött, gyarapodott,

4 a Városban eközben harag és gyűlölet volt;

lopva és lopva szerettem, öleltem, ettem,

bűnös voltam, bűnösként szégyenkeztem,

gyönyörködtem a visszásságban, sírtam félelmemben,

8 harag és harag gyűlt szívemben;

létezett a Város, mert többször is elképzeltem, láttam,

a Város létezett, mert többször is elképzeltem, láttam,

11 és hideg volt nagyon, és nem tudtam, ki bújik meg a sötétben:

a keze megsimított,

a keze magához ölelt,

14 féltem a kezétől, a tekintetétől, nagyon féltem ))

ZÁRÓJELVERS OP. 4.

(( az Erő a Városé, Barátom, ne vedd el tőle, szóltam,

a Látás a Tekinteté, Barátom, a Szájé a Kiáltás, mondtam,

ma lépéseket loptam lábaim elé, szóltam,

4 a folyóé a víz, a szél a Mozdulaté, bólintottam;

a Mozdulat bennem van, én nem vagyok Mozdulat,

az Erő bennem van, én nem vagyok Erő,

a Látás bennem van, én nem vagyok Látás,

8 a Kiáltás bennem van, én nem vagyok Kiáltás;

messzi vizekhez, puha partokhoz indul a lábam,

Erő van ottan, mondtam, Hit és Erő van,

11 nevettem, bólintottam, bólintottam és nevettem;

14 tettem hozzá, nevettem, bólintottam, és megint nevettem ))

ZÁRÓJELVERS OP. 5.

(( Indulataimat, Uram, visszatereltem, Uram, visszatereltem,

testembe, a széthullóba, testembe, a szétmállóba, visszakergettem,

önmagamtól önmagamhoz tértem,

4 testemet, lelkemet legyőzettem velem;

háromszor megkínzattam, háromszor próbára vettettem magam,

Erőmet nem találtam, Harcomat nem találtam, láttam: Üresség van, láttam,

vágytam a Vágyakozást, tapintottam és akartam, akartam, tapintottam,

8 és nem tudtam, Akarat vagyok-e, vagy Öröm, nem tudtam, nem tudtam;

Hallgatás voltam, és végig Csodálkozás voltam, Némaság voltam,

Bizonytalanság voltam, és Gyengeség voltam,

11 de íme, Uram, Indulataimat visszatereltem, visszatereltem;

várok

valakit:

14 nekem ő az Üzenet, az Üzenet ő, Uram, figyelem, lépéseimet értelmezem ))

ZÁRÓJELVERS OP. 6.

(( láttad a Házat, a csukottfedelűt?, szőlőindák futottak rajta, (kérdeztem),

láttad a Kertet?, háború szaggatta végig bemocskolva a fákat, (kérdeztem),

lovak, sorra kiheréltek, nyihogtak, féltek, (mondtam),

4 és elpusztultak a gazdák is, mind-mind, ahogy a fák is, (gondoltam);

csodára várunk, szemünk-lesütve, a kiáltásokat magunkba gyűjtve, (mondtam),

egy anya vérző csecsemőjét hozza, nyomot hagyva a porban,

miért vonaglik, mint ez a táj is, mi ez az ösztön?, (kérdeztem),

8 heréit fogában tartva hogyan üvöltsön?, (kérdeztem),

láttam, ahogy háromszor nemet intett, (gondoltam),

láttam, ahogy háromszor igent mondott, (mondtam),

11 Erő vagy?, Gondolat vagy?, Remény és Bizalom vagy?;

meglátod,

eljön valaki,

14 mosolyog rád, a kezével jelez, azután otthagy ))

ZÁRÓJELVERS OP. 7.

(( sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

4 sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan;

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

8 sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan;

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan,

11 sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan;

sűrű

hajlongások

14 sűrű hajlongások közepette, nagyon, nagyon udvariasan ))

ZÁRÓJELVERS OP. 8.

(( csak csont, meg hús, csak vér, és apró mozdulat,

csak csont, meg hús, és vér, csak apró mozdulat,

csak csont, és hús, meg vér, csak apró mozdulat,

4 csak csont, meg hús, csak vér, és apró mozdulat;

csak csont; csak apró mozdulat;

csak víz; és apró mozdulat;

csak hús; meg apró mozdulat;

8 csak csont; és apró mozdulat;

csak csont, meg víz; csak bőr, meg hús: és néhány különös mozdulat,

csak csont, meg vér; csak bőr, meg hús: és néhány különös mozdulat,

11 csak csont, meg víz; csak bőr, meg hús: és néhány különös mozdulat:

csak csont,

14 és néhány mozdulat; csak bőr, meg hús: és néhány különös mozdulat ))

ZÁRÓJELVERS OP. 9.

(( ahogy 13 férfi egy szépen leterített húsvéti asztalnál ül,

médium-art, mondja az egyik, simítsd meg kezem, símogasd,

fénylő balzsammal kentem a lábad, mondja a másik,

4 simítsd a kezem, símogasd, médium-art, mondja az egyik;

simítsd a kezem, símogatlak, érzem a bőröd, érzem a tenyered,

ki lesz, ki elárul engem, ki az, ki megölel engem, ki az, ki megöl,

médium-art, mondja az egyik, simítsd a kezem, símogasd,

8 ki lesz, ki megölel engem, simítsd a kezem, símogasd,

médium-art, mondja a másik, kiáltás leszel, félelem, médium-art,

13 férfi, mondja az egyik, 13 férfi vonul végig a hegyen,

11 ki az, ki elárul engem, lehajtott fejjel várom, ki az, ki elbocsát végre?;

médium-

-art,

14 mondja a másik, kezében fegyver, zokogva sír, lehajtott fejjel ))

(( ez itt a Húsnak Ünnepe, a Hús Ünnepe ez,

ez itt a Hús Győzelmi Ünnepe, a Hús Győzelme ez,

ez itt a Hús, feszül a Hús, kezedbe símul a Hús,

4 mosolyogva megölel a Hús, magához húz a Hús, kiált a Hús;

katonák vonulnak egyre, fegyverük érzi, merre a Hús,

úriemberek mosolyognak, testükből kifolyik a Hús,

zászlókat visznek, integetnek, kezükkel kezeket szeretnek,

8 ujjaik közt dorombol a Hús, miközben nevetnek, sírnak és nevetnek;

testbe test tapad, borzongva vívják harcukat, itt van az Ünnep,

lecsukott szemek és fájdalom, meghajtott fejű tilalom, szállnak és repülnek,

11 győzött a Hús, mert hatalmasabb, mint ezernyi bánat, és kiáltás;

nyílj ki,

beléd hatol,

14 mert nincsen már Erő, nincs Tisztaság, és végképp megszűnt a Látás ))

ZÁRÓJELVERS OP. 11.

(( és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

félek, Uram, szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

4 és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram,

félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram,

így szólt a költő: félek, Uram,

8 félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram;

és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől,

és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől,

11 és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől;

félek

hajnalban,

14 szólott Ras-And Poet, a költő, félek hajbalban, félek a csengetéstől ))

ZÁRÓJELVERS OP. 12.

(( íme itt van az Indián Lány, leül közénk és hallgat,

íme itt van az Indián Lány, leül közénk és hallgat,

íme megjött; fekete haja lehull a földig; közöttünk ül és hallgat,

4 íme megjött az Indián Lány, közöttünk ül és hallgat;

Buenos Dias, Princesa India, Buenos Dias, szólok,

Buenos Dias, amante mia, Buenos Dias, szólok,

Buenos Dias, mi amorcita, Buenos Dias, szólok,

8 üljön le, Hercegnő, mosolyogjon, mondom, és mosolygok;

miféle tánc ez, miféle nevetés, miféle fények,

különös illat, tüdőmben őrzöm, különös cigaretta,

11 idegen arcok és idegen testek, nevetnek rám és nevetnek:

nevetek

én is:

14 Buenos Dias, India Princesa: Buenos Dias, különös álom; légy üdvözölve ))

ZÁRÓJELVERS OP. 13.

(( tanít engem az Indián Lány, Gőgre tanít és Büszkeségre,

tanít engem az Indián Lány, Erőre tanít és Gyöngeségre,

fekete haja tiszta lebegés, szemében arcom szomorú csillogás,

4 tanít engem az Indián Lány, szemében arcom tiszta lebegés;

különös szavakkal szól nekem, különös igéket mormol,

különös igéket mond nekem, különös szavakkal korhol,

tanít engem az Indián Lány, megtanít engem Szeretetre,

8 Szerelemre tanít az Indián Lány, különös-furcsa Szerelemre;

mint álmomban ha súlyos akkordok ijesztve lomhán a magasba szállnak,

öntudatlan-félve botorkálnak bőrén ujjaim, és csodára várnak,

11 Karnevált látok a mosolyában, és apró fehérlő köveket;

apró

különös

14 sikoltások, testére fonja testemet; pusztít az Indián Szeretet ))

ZÁRÓJELVERS OP. 14.

(( szerettem Líviámat, és Lívia is szeretett,

sikoltozott az ágyban, kiáltozott: Ez Az Igazi Szeretet,

ő volt az, ki engem, elsőként, a szájába vett,

4 szerettem Líviámat, és Lívia is szeretett;

micsoda csoda Látomás, micsoda Emlékezet,

szerettem Líviámat, és Lívia is szeretett,

ő volt, aki engem, elsőként, a szájába vett,

8 kiáltoztam az ágyban, és hörögtem: Ez Az Igazi Szeretet;

micsoda csoda Látomás, micsoda Emlékezet,

szerettem Líviámat, és Lívia is szeretett,

11 hörögtünk az ágyban, és kiabáltunk: Íme Az igazi Szeretet;

szerettem

Líviámat,

14 mert ő volt, aki először a szájába vett: Aki Elsőként Szeretett ))

ZÁRÓJELVERS OP. 15.

(( közösülj egy verssel, a vers közösül veled,

közösülj egy tekintettel, a tekintet közösül veled,

közösülj egy kiáltással, a kiáltás közösül veled,

4 közösülj a hallgatással, a hallgatás közösül veled;

szeretkezz az Elmúlással, az Elmúlás ölelkezik veled,

szeretkezz egy látomással, a Látomás ölelkezik veled,

szeretkezz egy éjszakával, az Éjszaka közösül veled,

8 közösülj a Halállal, a Halál szeretkezik veled;

szeretkezz a Közösüléssel, a Közösülés ölelkezik veled,

ölelkezz a Szeretkezéssel, a Szeretkezés közösül veled,

11 közösülj az Ölelkezéssel, az Ölelkezés szeretkezik veled;

öleld át,

amit átölelhetsz,

14 szeretkezz, hogyha szeretkezhetsz, azzal, aki közösül veled ))

(( csak a nevetését, néhány mozdulatát, csak a pillantását és szeme rebbenését,

csak a száját, a szeme rebbenését, csak a tekintetét, néhány mozdulatát,

csak a mozgását, csak az ölelését, csak a testét, csupán a remegését,

4 csak a testét, csupán a remegését, csak a kiáltását, karja szorítását,

csupán a kiáltását, karja szorítását, mozgását, mozdulatát, csak a nevetését,

eleven lüktetését, szeme rebbenését, égo lobogását, furcsa lebegését,

szíve dobogását, lélegzését és futását, bőrének különös símaságát,

8 csak a vágyát, remegő odaadását, lágyságát, ágyéka megnyílását,

csupán ajkai nedvességét, szeméremajkai megadó feltárulkozását,

puhaságát és lágyságát, sötétlő szőrzete hívogatását s védekező takarását,

11 öntudatlan magábafogadását, teste és testem egybeolvadását,

csupán a kiáltását, és a mosolyát

őrzöm: magamban; – – –

14 – Elza zihálását és sikolyát – immáron örökre: visszavonhatatlan ))

ZÁRÓJELVERS OP. 17.

(( elmentél, Elza, szemedben mozdulatlanul ülök, szögletesen és bátortalanul,

örökre magam maradtam, Elza, örökre magam maradtam, szomorúan éselveszetten,

szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre kuporodtan,

4 látod, ennyire magam maradtam, ennyire egyedül, szomorú csillogás a tekintetem,

a hajad tiszta lobogás a szélben, tiszta lebegések a hajszálaid,

szögletesen és bátortalanul ülök, Elza, nevetésed visszhangzik körülöttem,

íme hát, szólok, ennyi az ember, csöppnyi bú, csöppnyi üzenet,

8 magam maradtam, Elza, futásod-lobogásod figyelem, a távolban szárnyak zuhogása, madarak csapdosása körülötted, sirályok rikoltása hallik, és sok-sok nevetés,

szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre kuporodtan,

11 örökre magam maradtam, Elza, szomorúan és elveszetten, örökre magam maradtam,

a távolban

szárnyak suhogása,

14 végtelen tengerek a messzeségben, a tekintetedben, elérhetetlen nyugalom ))

ZÁRÓJELVERS OP. 18.

(( még nem öleltelek – Éva – szőkén-magasan magasodsz – karcsú fiútested

nem simogattam – nem láttam heverőmön meztelenül – nyújtózkodó simaságának

erejét – nem láttam remegő feszülését – még nem öleltelek – Éva –

4 nyújtózó hasadat-combjaidat nem simogattam – csupán mosolyod-nevetésed

legfeljebb pillantásaidat ismerem – néhány kétértelmű szavadat – néhány

önfelmutatásod: – :szőkén-magasan magasodsz – nem láttam heverőmön tested

meztelenül – nem láttam combjaidat – szétnyíló szemérem-ajkaidat –

8 :borzongva várlak: – képzeletemben megidézlek – fürdőzés közben babrálsz

magadon – szőke-világos hajadon csillog ezernyi vízcsepp – csakúgy

mint vöröses-gyapjas szőrzeteden – hol tenyerem boldogan elidőzne –

11 hallani vélem: gyorsul a lélegzésed ideges ujjaim mozgását követően –

– :Éva: – miféle

különös cseppek nyaldossák

14 ujjaimat – miféle különös remegésben tapad egybe végre a testünk? – ))

ZÁRÓJELVERS OP. 19.

(( kendő a kezében, szemében virrasztott éjjelek, szomorúságok, szomorúságok a tekintetében,

szemében virrasztott éjjelek, kezében kendő, mintha intene, akárha integetne,

jelez valamit, engem hív, valamit jelez, engem szólít, szája kicsi és vörös, piros az ajka,

4 kicsi a szája és piros, mintha mosolyogna, szólít a kezével, tekintetével,

testén tűnékeny selyem, feketén világít szemérem-szőrzete, szinte át-süt, feketén-komoran,

a távolban mandula-fák, magnólia-bokrok, sok-sok virág a messzeségben,

szemérem-szőrzete szinte világít feketén-komoran, hívogat ő is,

8 mellei keményen-erősen-dúsan magasodnak, bimbói merevek, erősen merevednek,

hív a távolság is, a messzeség, kendője lobog a szélben, a mandula-fák riadtan hajladoznak,

mellei dúsan magasodnak, bimbói merevek, erősen merevednek, szemérem-szőrzete szólít,

11 kezében kendő, testén tűnékeny selyem, lobog a szélben, felerősíti sziluettjét,

szólít a szája,

apró-vörös ajka

14 hívogat egyre, szemérem-szőrzete feketén izzik, mellei mereven magasodnak; döbbenten állok ))

ZÁRÓJELVERS OP. 20.

(( csak test: bőr – hús – csont – csontdarabok – csak test: erek duzzadása –

csontdarabok – bőr – hús – inak feszülése – csak test: bőr – hús –

csont – csontdarabok – erek duzzadása – inak feszülése – csak vér –

4 csak fájdalom – csak bőr – inak feszülése – csak hús – erek duzzadása –

éles fájdalom – a bőr kettérepedése – csak vér – hús – csont –

csontdarabok – a vér szomorúsága – a hús különválása – inak feszülése –

csak test: bőr – hús – csontszilánk – a csontok éles széthasadása –

8 :fájdalom: – fogak megcsikordulása – erek duzzadása – a vér harsogó

pirossága – (. . .) – (. . .) – csak test: csak hús – a hús vágyakozása –

csak vér – csak víz – a test nedvesedő puhasága – bőr és hús – inak

11 és idegek mozgása-borzongása – a hús megnyílása – önfeledt megnyilatkozása

– – – csontok – – csontszilánkok – – –

– – – bőr és hús – – húsdarabok – – –

14 sosem-volt borzongások: – éles fájdalom – csak test – csupáncsak zuhanás ))

ZÁRÓJELVERS OP. 21.

(( álmomban láttam a tested, Elza, álmomban ismét láttam a tested;

nyelvünk és ujjaink játékát, játszadozását, bársony-sima-bőrön tétova

bóklászását, simulékonyságát, vágyakozását: – – – éreztem borzongását, bőröd

4 vibrálását, megnyíló odaadását, kitárulkozását, nedvesedő puhaságát:

testrészem-testedbe-szívását, Elza, újból éreztem lüktető lobogását,

apró szorítgatását, ösztönös csavarodását, – – – álmomban éreztem bőröd,

ujjaid lélekzetállító játszadozását, hallottam mélyülő-vad nevetésed – – –

8 nyelvek és ujjak ismerkedő botladozását láttam, tested mozgását

tapintottam, éreztem mohóságát, szétnyíló pulzálását, Elza, bőröd

simaságát, nyelved-nyelvemmel-találkozását, arcod forróságát, hallottam

11 zihálásod, apró sikoltásod, – – – álmomban éreztem fogcsikorgató rándulásod:

– – – körülöttem tétova tekintetek – – –

– – – tekintetek a sötétben – – –

14 :bódult remegés – – – :Elza: – – – csendesítsd végre bódult remegésem ))

ZÁRÓJELVERS OP. 22.

(( különös messzeség van benned Anna-Marie, különös távolság – – –

letisztult pillanat van benned, Anna-Marie, dacos akarat – – –

átható tekintet a szemed, Anna-Marie, szigorú pillantás – – –

4 édeskés vibrálás a szád: puha-önfeledt várakozás;

símogatásod: darabos erő, Anna-Marie, kezed: darabos mozdulat – – –

nevetésed magához ölel, Anna-Marie, lágyan magába szív a nevetésed – – –

bőröd: ezernyi csillogás, Anna-Marie, bokádon: elidőz a fény – – –

8 büszkeség – – – :a vér színe arcodon: – – – vágyakozás;

kezemben tartom, nézem a tenyered: csuklód fölött lüktet az ér – – –

nézem a tenyered: csuklód fölött az ér – – – mozdulni látszik – – –

11 kezemben tartom verdeső tenyered, Anna-Marie, csuklód fölött az ér

lüktetése híradás:

távolságodból

14 üzenet; nézem a szemed, Anna-Marie, és kezemben érzem: verdeső tenyered ))

ZÁRÓJELVERS OP. 23.

(( – madárszárnymozdulás – madársivalkodás – madárszárnycsattogás –

– a magasban – madársivalkodás – madárszárnycsattogás –

– madárszárnycsattogás – a magasban – madársivalkodás –

4 – a magasban – madársivalkodás – madárszárnymozdulás –

– madárszárnymozdulás – a magasban – madárszárnycsattogás –

– a magasban – madársivalkodás – madárszárnycsattogás –

– madársivalkodás – madárszárnymozdulás – a magasban –

8 – madársivalkodás – madárszárnymozdulás – madárszárnycsattogás

– a magasban – madársivalkodás: – madársivalkodás –

– a magasban – madárszárnymozdulás – :a magasban: –

11 – madársivalkodás – madárszárnycsattogás – madárszárnymozdulás

a magasban madarak énekelnek:

madarak éneklése

14 a magasban – madárszárnycsattogás – – – madarak szárnya - mozdulása ))

ZÁRÓJELVERS OP. 24.

(( mennyire egyedül van ő, aki egyedül van – – – szemében szomorúság,

szomorúság a szemében, testében magára-hagyottság – – –

mennyire egyedül van az, aki egyedül van – – – különös villanások,

4 tétova villanások mindenfelől – – – különös mozdulások – – –

köröttem sikoltás, vibrálás a levegőégben – – – sikoltás

körülöttem, a levegőben apró és bizarr villanások – – –

ó, Uram, bocsásd meg szomorúságom – – – elhagyatottságom:

8 ó, Uram, bocsásd meg gyengeségem; – egyedül van, aki egyedül van, én-magam

tekintetem egy fehér fal felé fordítom, szobám ajtaján nem lép be ő

aki belép, aki szól hozzám nem szólít meg engem; és nem simogatom őt

11 akit simogatok, nyugtalan testem szavára nem válaszol, aki testébe-fogad:

ó, jaj, Uram, mondom

magamban, önmagam

14 súlyát érzem magamon, görnyedten állok, hallgatom szomorú szívverésem ))

ZÁRÓJELVERS OP. 25.

(( hová és merre mehetnék, apró fénytörések, különös fénytörések körülöttem,

szavaimra nem válaszol senki, hová és merre indulhatnék,

különös fénytörések, apró fénytörések körülöttem, ablakom

4 tört üvegén puha fény-mozdulások, ó, Uram, merre indulhatnék;

– – – mozdulás-fény-törés, tűszúráshideg: állok moccanatlan,

moccanatlan állok, tűszúráscsend-hideg, fénytörés-mozdulás,

hová és merre indulhatnék, szavaimra nem válaszol senki, ablakom

8 tört üvegén különös mozgások-mozdulások – – – fényszúrástűhideg:

ó, Uram, hová és merre mehetnék, merre indulhatnék – – –

hidegtűfényszúrás-csendek körülöttem – – – mozdulás-csendhideg – – –

11 – – – tétova-félénk vibrálások, – – – fénytű-kiáltozások – – –

hová és merre

indulhatnék, ó, Uram:

14 körülöttem hidegtűfényszúrás-csendek: – sűrű és puha hallgatások – – – ))

("Egészen könnyű játékos lebegés.

Ahogy végigheveredik ágyamon.

Egészen könnyű játékos remegés.

Ahogy végigsimítja testemet.")

Különös hangokat adunk. Különös furcsa hangokat. Valaki nevet.

Valaki sír. Valaki a felhők fölött repül.

Hallod a csendet?

Ez itt a harmónia? Ez itt a nyugalom?

Valaki végleg elbúcsúzott?

(Uram adj néki békességet.

Uram adj néki biztonságot.

Uram bocsásd meg az én bűneimet.

Uram bocsásd meg a mi vétkeinket.

Uram könyörülj rajtunk.

Uram fogadd el tőlünk az áldozatot.

Uram fogadd el tőlünk ezt a különös furcsa áldozatot.

Uram szólítsd meg a fiaidat.

Uram üdvözöld gyermekeidet.

Uram mutasd meg kezeid hatalmát.

Uram mutasd meg nagyságodat.

Uram hírdesd ki az igéidet.

Uram fordítsd el tőlünk e keserű poharat.)

(UramIsten bocsásd meg vakmerőségemet.

bocsásd meg bűnömet.

elfogadom a Te döntésedet.

nem lázadok akaratod ellen.

fordítsd hát el ezt a keserű poharat.)

(Egészen különös lebegés.

Köd és különös hangok.

Milyen megfoghatatlanul könnyű itt minden.

És milyen megfoghatatlanul nehéz.

Valamiféle emlékek ---

Távoli emlékeket idéz.

Milyen kellemes nyugalom.

Micsoda igazi nyugalom.

Sűrű fekete fátyol borít.

Megfogom lassan a kezedet.

Nem létező felhőkezedet.

Sűrű fehérlő fátyol borít.

Úttalan utakon elindulok.

Micsoda fény!

Micsoda hatalmas fény!

Megtalállak majd errefelé, Uram ?)

(És ha arra?

És ha arra indulok?)

(A halál az egy szomorú szürkülő szoba.

Félénk magányos merevedés.

Mindenféle csatától idegen.

Minden hazugságtól idegen.

Végrehajtott sterilizáció.

Létező sterilizáció.

Kérdőjelek. Idézőjelek.

Zárójelek. Jelek?

Megbomlik minden.

Bekövetkezik a nyelvrontás.

A vers már régen nem a mai állapotokat tükrözi.

Mindig másról beszél.

És mindig nagyon egykedvűen.

Szó nélkül. Lehajtott fejjel.)

(Istenem fordítsd el tőlem a keserű poharat.)

(Egy üres szobában valaki.

Valaki vár.

Vár és figyel.

Én vagyok az utolsó áldozat.

Belépnek a fegyveresek.

Betoppannak és fenyegetőzni kezdenek.

Ők az igazi magakelletők.

Ők az igazi újjászületés.

Lehanyatlanak és felnevetnek.

Felnevetnek és lehanyatlanak.

Kezük a magasba lendül.

Lebegés.

Különös lebegés.

Istenem fordítsd el tőlem a keserű poharat.)

Valahonnan lassan kiúszik, szinte kúszik

egy zongoradallam, fínoman, halkan.

A Kertben a különös virágok, amerre járok,

hajladoznak búsan, tisztán és átlátszóan.

Különös lények élnek itt, különös, szomorú arccal.

Mutatják maguk a Napnak, minden tavasszal, csakis tavasszal.

Hajukban harmatcsepp csillog, szemükben örömkönnyeket találni,

ahogy a fasorban végig – sétálgat velük Kosztolányi.

A házban gyerekek. Férfiak hangja.

Az uccákon katonák menetelnek.

S ő csak int, kedvesen, elnézően a szigorú szemű fegyvereseknek.

Különös játék a szóval, különös ajándék.

A Kert fölött remegő zongoradallam

árnyékként tűnik el, fínoman, halkan.

Akiket szerettünk, meghalnak azok.

Arcukat félénken kezük mögé rejtik.

Kendőjüket zavartan leejtik.

Akiket szerettünk, férjhez mennek azok.

Akiket szerettünk, ebédet főznek azok.

Sötétlő hajuk súlyos, mint egy virágkereszt,

és könnyű is. Tekintetük megfog, nem ereszt.

Akiket szerettünk, gyereket szülnek azok.

(Mily csöndesen, mily elnyugodva várlak.

Robogó vonaton, háttal a határnak.

Kezemmel kezedet simogatod.)

(Számmal a szádat megcsókolod.

A tüntetések alszanak, alszanak a dalok.

Akiket szerettünk, elpusztulnak azok.)

Nagy fehér fehér fehéret láttam.

Nagy bundás prémes bundát láttam.

Milyen kedves kedves a tenyered, mondtam.

Milyen nedves milyen síkos a kezed, mosolyogtam.

Álmomban álmodtam álmodról, mondtam.

Csizmádat lehúztam lábadról, mondtam.

Kezemmel tested simogattam, mondtam.

Öleltem, mondtam. Mosolyogtam, mondtam.

Nagy fehér fehér fehéret láttam, mondtam.

Nagy bundás prémes bundát láttam, mondtam.

Síkos a tested, nedves a tenyered, mondtam.

Hideg a szád, mondtam. Hideg a szemed, mosolyogtam.

ÁLMOMBAN NAGY FEHÉR PRÉMES ÁLLATOT LÁTTAM

CSIZMÁJÁT LEHÚZTAM VELE TAKARÓZTAM

HIDEG VOLT FÉLTEM FÉLTEM ÉS BORZONGTAM

SÍKOS TENYERÉVEL SZEMEM ELTAKARTAM

Ő nem volt. Én nem voltam.

Fáztam és nevettem. Nevettem, megborzongtam.

Teste volt. Csizmája nem volt.

Bundája volt. Teste nem volt.

látod hosszú verssorokat írok neked bezárva ide

és nem tudom hány hét a világ és még számtalan

számtalan dolgot nem tudok és félek

félek is hogy elmész itthagysz ebben a nagy-nagy szomorúságban

szomorúságomban ami mostanság körülvesz láttam az ágyad az ágyékodat

ágyékodat azon a csupasz különös udvaron ami a képzeletem íme

íme látod széthullanak a dolgok bocsáss meg bocsáss meg nekem

szeretném elmondani: - - - - - - - - - -

szeretném elmondani: - - - - - - - - - -

szeretném elmondani: - - - - - - - - - -

szeretném elmondani: - - - - - - - - - -

szeretném elmondani: - - - - - - - - - -

(( a teniszütök lassan befejezik akcióikat mindenki ledobja

(( fehér egyenruháját kiszalad a buszmegállóba hogy le ne késse

(( a menetrendszerinti és pontosan érkező füstös gözmozdonyokat

(( mindenki szalad a fiatal lányokkal az égen már köröznek

(( idomított repülőgépeink

és ahogy lezuhannak ))

és ahogy lezuhannak mind-mind ))

valaki hangosan felnevet ))

valaki csöndesen elmosolyodik ))

Csak most döbbentem rá milyen szép vagy

Milyen szépek a szemeid

Milyen szépek a mozdulataid

Ahogy végigmentünk a fehér folyosókon

Csak most döbbentem rá

Betegséged is széppé tesz téged

Szomorúságod is széppé tesz

És szép voltál azon a vászonnal letakart ágyon is

Csak most döbbentem rá

Persze ki tudná megmondani mi a szépség

Vajon szép volt-e melled mikor szikével meghasították

És belülről mikor kivésték a cseresznyemagnyi daganatot

Csak most döbbentem rá

Vajon a halál is szép lehet talán

A szenvedés ahogy görcsbe rándítja arcod

És kifaragja rajtad a jövőt

Persze te nem halhatsz meg soha

Annyi ugyanis a dolgod

És a gyerekek is

Rendbe kell tenni a gyerekeket

A múltkor is elalvás előtt

Sokáig sírtak

Féltek a sötétben

Nagyon félünk a sötétben nélküled

Bocsáss meg nekünk

Gyere vissza

Intézd el végre valahogy

Hogy ismét együtt legyünk

Várok valakit.

Aki megismer.

Akit megismerek.

várok valakit - aki megismer - akit megismerek - tudom

tudom - elindult - megérkezett - engem keres

a szája - a szeme - a tekintete - engem

várok valakit - aki megsímogat - aki végigsimítja arcomat - akit símogatok

várok valakit - várok - a keze tűz - felrángat vele utcakövet

(lehajtom fejemet: sírok)

(kinyitom testemet: sírok)

(ölelj magadhoz: sírok)

(lábaid közé kuporodok: sírok)

álmomban láttalak - pirosra izzott - fehérre fagyott - a tested

álmomban öleltelek - ragyogott a hajad - a hajad ismét felragyogott

álmomban enyém voltál - mosolygott a szemed - a szád - mosolyogtak a melleid

álmomban megnyugodtam - magadhoz szorítottál - tudtam ki vagyok

álmomban álmot láttam - láttalak ahogy elmész - hallgattál - én is hallgatok

Várok valakit.

Akit ismerek.

Aki ismer.

Gyere és tisztítsd meg arcom.

Gyere és mutasd meg arcom.

A kezedhez hajtom a fejem.

Mennyire így vagyok és mennyire másképp.

Mennyire ugyanúgy és mennyire másképp.

A kezedhez hajtom a fejem.

Simítsd meg arcom: simogatlak.

Hajammal érzem a tenyered.

Mutasd a szemed. A szemed.

Pillantásod mögött valaki lakik.

ő nem én vagyok. ő nagyon hideg.

Tapogasd hát a számat. Csak a szájamat tapogasd.

andante

Vedd le a ruhád. Mutasd magad.

Szép vagy. Mutasd magad.

Vedd le a ruhád. Szép vagy.

Mutasd magad. Játék az egész.

Izgatottan és egyedül. Jó így.

Játék az egész. Mutasd magad.

Játék az egész. Kezeddel a lábaid között.

Szép vagy. Izgatottan és magányosan.

Ujjadon nedvességet érzel. Jó így.

Halk zongorajáték valahonnan. Valaki nevet.

Jó így. Testemmel testedet simogatom. Szép vagy.

Játék az egész. Izgatottan és nagyon egyedül.

Kezemmel a lábaid között.

A győzelem holnap: vereség.

Hiába is. Hiába is áltatom magam.

Eltűnik a szemeknek az az érdekes csillogása.

És a mellek! Megzacskósodnak a mellek.

(Különös-éles: tiszta fény.)

(Különös-furcsa lebegés.)

(Különös-lágy: apró kacagások.)

Háromgyerekes családanyát ölelek gondolatban.

Tizenöt évesen.

Az idő. Összemosódik. Lassan.

Nincs ölelés. Legfeljebb puszta szó.

Háromgyerekes családanyát szólítok: gondolatban.

(Elképzelem a temetésemet.)

(Ahogy megjelennek azok a nők.)

(És testükben ott az az illat.)

Most, hogy már nem vagyok, olyan messze vagyok.

Kezemmel arcodat simogatnám: nem lehet.

Veled akarnék lenni, add a kezed.

Csak a kezed. Csak ezt akarom.

Voltunk-e mi, s vagyunk-e még?

Valaki valakinek lefogja a szemét.

A pillantások mögött valaki sír.

Valaki hallgat. Valaki felnevet.

Nem tudhatják, akik nem látnak minket.

S mi úgy vagyunk, hogy nem lát senki sem.

Nem tudják ők, mi a szó; s miért vagy velem.

A papiros fölött lebeg a kezem.

Érintem a tested, hallgatsz, hallgatok.

Veled vagyok - velem vagy: velem vagyok.

Én hallgatok. Te hallgatsz.

Gyönyörűek a szemeid.

Szeretlek.

Apró kölyködet simogattam.

Beléd nyúltam.

Éreztem

lüktető koponyáját.

Hát ennyi az egész. Csupán ennyi.

Halott tested kiterítve

fekszik.

Körülötted ezernyi és mindenféle gyerek.

Nem látom arcod. A hiányodat érzem.

A szeretkezés is más volt

Veled.

És az az utolsó. Az utolsó abortusz is.

Mindez - látod - csupán a félelem.

Valami összeszorít.

Valaki.

Te elindulsz - mi némán figyeljük lépteidet.

A néma csend. A néma csend.

A csodagyerek. Az utcagyerek.

A néma csendben.

A bútorok között.

Ahogy lehajol.

Persze rögtön visszariad.

Döbbenten veszi észre.

Persze rögtön.

Lehajolok és visszariadok.

Az erős fényben.

REQUIEM

Ijedt szögeket kalapálnak

s homlokodra hajtom a fejem.

ŐK: HÁRMAN

A pillanat, a lehúnyt szem idő-elmúlása,

A szó, a pillanatnak pille-zuhanása,

S a test, bólintásként, szavunk koppanása.

VARIÁCIÓK

Fegyencmagány.

Fegyencnyi csönd.

Öleljetek magatokhoz, kérlek.

Mert nem ölel senki.

A szemed is milyen hideg.

Nagyon hűvös a mosolyod.

Hűvösek hűvösek pillantásaitok.

Megborzongok, ahogy arcotokba nézek.

Hallgatok.

Hát ti is hallgassatok.

Én is te vagyok, és te is én vagy.

Nem különbözöm, nem is hasonlítok.

Ölelj magadhoz.

Testre test tapadjon: félek.

Ölelj magadhoz, kérlek.

Mert nem ölel senki.

Nagyon hideg a pillantásotok.

Nagyon hideg a mosolyotok.

"Az igazi gyűrű

Bizonnyal elveszett, s a veszteséget

Pótolni készíttette ezt a hármat

Az egy helyett atyátok "

(Lessing)

- Uram, meghajtom fejem.

Lehajtom előtted fejem, Uram.

Látod, mennyire magam vagyok.

Tekintsd, milyen egyedül vagyok.

- Hegyeken és völgyeken utaztam keresztül, Uram.

Tengereken és sivatagokon utaztam keresztül, Uram.

Láttam a gyermekek arcát.

Láttam nevetni a gyermekeket.

- Jelvényeink viselői megfutottak, Uram.

Kincseik messzire elhajigálták.

Uram, a fegyverek megsebezték a homokdombokat.

Mindenütt aranyat láttam. S szétszórt fegyvereket.

- Nagy zaj és kiabálás van népeink között, Uram.

Uram, a talizmánok korszaka lejárt.

Nézd, Uram, milyen csupaszok vagyunk.

Milyen szemérmetlenül meztelenek.

- Vedd vissza hát gyűrűid, Uram.

Simítsd el orcádról ráncainkat.

Hitemet, nézd, én is levetkezem.

S egyszerre vagyok muzulmán, zsidó, és templomos is.

- kezemmel fogom a kezed (lovasok különös lovasok)

kezemmel fogom a kezed

megindulunk lehajtott fejű barátaink között

kezemmel fogom a kezed

íme az igazi felvonulás

íme az igazi békemenet

autók robognak körülöttünk

boldogok vagyunk

nagyon boldogok vagyunk

:éljenek a végrehajtott sortatarozások:

boldogok vagyunk

nagyon boldogok vagyunk

mint egy álom olyan az egész

lehajtom fejemet: várlak

kinyitom testemet: várlak

simítsd meg arcom: várlak

ölelj át: várlak

boldog aki mosolyogni tud

boldog aki nevetni tud

- nézd csak a magasban gyönyörű zászlók! (lovasok különös lovasok)

nézd csak a magasban gyönyörű zászlók!

előre!

előre hát!

mi vagyunk az igazi ünnepeltek!

mi vagyunk az igazi felvonulók !

kezemben kezed feszül!

felharsannak ünnepi beszédeink!

fogaim közt dübörögnek ünnepi beszédeink!

!meghajolni !

!tessék meghajolni!

!hajtsd le a fejed!

!egy-kettő! !egy-kettő!

!tessék meghajolni!

!meghajolni !

vonulunk a dísztribün felé!

integessetek!

boldogan nyakkendősen integessetek!

bemutatjuk fegyvereink erejét!

fejünk fölött kifeszített drapériák!

!ÉLJEN! felzúdul a tömeg !ÉLJEN!

- miféle szomorúság szántja meg arcodat? (lovasok különös lovasok)

miféle szomorúság szántja meg arcodat?

kik azok akik körülvesznek?

miféle csendben? miféle különös alakok?

megöleled barátaidat?

átöleled a társaidat?

valakik? valakik között?

kik vagyunk? mit akarunk?

vonulunk? vonulunk egyre?

kijózanodottan? fekete keretes szemüvegekben?

vigyázzban álló katonák között?

fölöttünk repül el az idő?

mi vagyunk a jövő bajnokai?

boldogan? lelkesülten?

mi vagyunk tehát a megújulás?

szeretsz? szeretlek? szeretnek minket?

hatalmas gyönyörűséges beteljesülés ?

miért ?

kinek a szemével nézel rám ?

megölelsz? átöleled vállaimat?

kinek a szemével nézel rám ?

kezemmel fogom a kezed ?

megindulunk lehajtott fejű barátaink között?

ez hát az igazi felvonulás? ez hát az igazi békemenet?

kinek a szemével nézel rám?

kik azok akik itt állnak körülöttünk?

miféle csendben?

és miféle zászlók alatt? (lovasok különös lovasok)

Jolán

emlékszel Jolán

ahogy megragadtad a kezét

azt a levágott különös félkezét

és a Béla mutatóujjait

Jolán

te kedves Jolán

felmutattad gyözelmi jelvényedet

üvöltött a tömeg

hajja hó! hajja hó!

éljen!

az a győzelmi mosoly

az a büszke győzelmi mosoly

valaki felzokogott

valaki boldogan felzokogott

eljött végre a totális beteljesülés

az igazi béke

ez hát a nyugalom

Jolán

te kedves Jolán

mutasd fel hát a mutatóujjakat

a levágott különös félkezeket

nem hallgathatunk

a nagygyűlés pillanatok múlva kezdetét veszi

meg kell tanulnom még beszédemet

meg kell tanulnom még ünnepi beszédemet

Jolán

mutasd meg hát a testedet

hadd simogassam melleidet

érzem a bőröd

azt a csodaszép győzelmes bőröd

érzem lábaid között a szőrszálakat

és érzem ujjamon nedvességedet

azt a furcsa és tapadós anyagot

Jolán

látod Jolán

most újból béke van

simogatom a melleidet

hátulról a lábaid közé kuporodom

Jolán

add meg ezt mindennap nekem

add meg nekünk mindennap ezt

ezt a győztes mosolyt

ezt a csodaszép nyugovást

és ezt a mindennapi utolsó kenyeret -

- látod mennyire egyedül vagyunk

nézd milyen magunk vagyunk

kérlek mutasd föl mégegyszer nekünk

a győzelmi mosolyt

a csodaszép levágott félkarokat

mennyire sóvárgunk utánad Jolán

mennyire félünk

mennyire szeretünk téged

nyisd széjjel testeden a ruhát

engedd hogy belülről lássuk testedet

nézzed hát szomorú szemeink

egyedül vagyunk

nagyon egyedül vagyunk

"Íme hát: ,Nem volt igaz'."

Ras-And Poet (alias M.) szomorú szemekkel várakozott.

Látod : "Annyi sem volt igaz".

Ras-And Poet (alias M.) felemelte a fegyvert.

"Talán annyi sem volt igaz az egészből."

Éva még utoljára.

"És íme: ,Nem volt igaz'."

Éva még utoljára M (alias Ras-And Poet)-re pillantott. Testén a golyóütötte seb.

Ki fogja megköszönni? Ki fogja elítélni?

Ha majd újból.

Ha majd újból felemeli a fegyvert.

"A keleti partvidék közkedvelt nagyvárosában egy ámokfutó huszonöt embert ölt meg egyetlen éjszaka. A személyleírások 30 év körüli, szakállas és vékony testalkatú férfira utalnak. . . . . . . . . . . . . . "

Ha ismét felemeli a fegyvert.

Az Úr felemeli a fegyvert és tüzel.

Ras-And Poet (alias M.) felemeli a fegyvert és tüzel.

Ádám és Éva.

Sebektől borítottan.

Az Úr felemeli a fegyvert és tüzel.

"Merre van itt a feltámadás ?"

"Hol található a feltámadás ?"

"Ötödik emelet, 35. ajtó."

"Ismered a feltámadást?"

"Tudod, hogy merre találhatom ?"

"Lucifer hazudott."

"Lucifer ismét hazudott."

Az Úr felemeli a fegyvert és tüzel.

"KIÁLTSATOK !"

"KIÁLTSATOK !"

Az Úr felemeli a fegyvert és tüzel.

"Legyetek átkozottak."

Ádám és Éva.

Az emberiség.

Ahogy egymásra talál.

Ahogy egymásban ?

"Próbáljatok meg kiáltani."

Az Úr felemeli a fegyvert és tüzel. ~ Ádám és Éva. - Ras-And Poet (alias M.) könnyezik. ~ "Én tudtam." ~ "Az ötödik emeletről az áruszállító liftben is feljuthatsz a kilencvenkettedikre, ott van elhelyezve a robbanóanyag. Az órát kell csak a kívánt időpontra állítani. Ne felejtsd el kibiztosítani a szerkezetet. Vigyázz a 14. gombra: ha hozzáérsz, robban az egész! Vigyázz, nehogy probléma legyen. Azután térj vissza. Térj vissza." - M. (alias Ras-And Poet) nevet. - Az emeletes, légkondicionált, telefonnal, hideg-melegvizzel, fürdőszobával, étteremmel ellátott buszra nem lehetett ráismerni. Egyetlen fémmassza volt az egész. A "fémmassza" körül emberi testrészek: karok, lábak, fejek szeszélyesen, különböző variációkban szétszóródva. - M. (alias Ras-And Poet) nevet. - Érdekes módon még a vér volt a legkevesebb. Mintha mohón elszívta volna valaki. - Az Úr megjelenik, felemeli a fegyvert, és tüzel. - Ádám és Éva sebektől borítottan. - Az Úr megjelenik a tavak fölött és tüzel. - M. (alias Ras-And Poet) mosolyog. Ádám és Éva nevet. - Az Úr keservesen sír. - Lucifer az égbe emelkedik. - Az Úr megjelenik a tavak fölött és keservesen sír. - Ras-And Poet (alias M.) mosolyog. - Lucifer az égbe emelkedik.

KI FOG MIKÖZÖTTÜNK RENDET TEREMTENI?

Valaki lezuhan.

Valaki a sínekre hajtja fejét.

Valaki autóbaleset áldozata lesz.

Valaki sebektől borítottan hever egy kórházi ágyon.

Valaki heroinos injekciót kap.

Valakit vízágyú szaggat darabokra.

Uram bocsásd meg ifjúságom vétkét.

Uram bocsásd meg kételkedésemet.

Uram bocsásd meg hazugságaimat.

Uram elkövettem, látod, bűneim.

Uram íme: nagyon szomorú vagyok.

Uram tiszta kékvizű tó a tekintetem.

Uram lábadhoz hajtom a fejem.

Uram bocsásd meg türelmetlenségemet.

Mutasd meg hát az igazi utat, Uram.

Bocsásd meg ifjíiságom vétkét, Uram.

M.(alias Ras-And Poet) felemeli a fegyvert és tüzel.

M.(alias Ras-And Poet) az égre mutat.

M.(alias Ras-And Poet) felzokog.

M.(alias Ras-And Poet) az íróasztal fölé hajol.

M.(alias Ras-And Poet) televíziót néz.

M.(alias Ras-And Poet) szeretkezik.

M.(alias Ras-And Poet) mosolyog.

M.(alias Ras-And Poet) előadást tart az emberi természetről.

M.(alias Ras-And Poet) húslevest készít.

M.(alias Ras-And Poet) vizuális költészettel foglalkozik.

M.(alias Ras-And Poet) kihírdeti a Lottó-számokat.

M.(alias Ras-And Poet) békemenetet szervez.

M.(alias Ras-And Poet) bevonul katonának.

M.(alias Ras-And Poet) elmegy taxisoförnek.

M.(alias Ras-And Poet) megváltja az emberiséget.

M.(alias Ras-And Poetj merényletet követ el államfők ellen.

M.(alias Ras-And Poet) alkoholista.

M.(alias Ras-And Poet) pelenkát mos.

M.(alias Ras-And Poet) ultizik az öregekotthonában és közben az ágyába vizel.

M.(alias Ras-And Poet) autószereléssel foglalkozik.

M.(alias Ras-And Poet) disznókat tenyészt.

M.(alias Ras-.And Poet) a fogorvosnál várakozik türelmetlenül.

M.(alias Ras-And Poet) tiltakozik.

M.(alias Ras-And Poet) egyetért.

M.(alias Ras-And Poet) jóváhagy.

M.(alias Ras-And Poet) aláír.

M.(alias Ras-And Poet) sorban áll.

M.(alias Ras-A.nd Poet) autót vezet.

M.(alias Ras-And Poet) pillanatonként újjászületik.

M.(alias Ras-And Poet) saját létezésének különböző variációit próbálgatja.

Ádám és Éva.

Sebektől borítottan.

Lucifer meghajol.

Lucifer meghajol és így szól:

"Íme hát: nem volt igaz!"

Csend.

Teljes csend.

M. (alias Ras-And Poet) tiltakozik.

Lucifer szintén tiltakozik.

Lucifer a pályaudvarra siet.

"Egészen különös szürke házak között."

"Mint egy álom."

"Lucifer mosolyog."

"Valaki kézenfog és gyermekdalokat énekel."

"Fekete öltönyös urak közt haladok."

"Lucifer mosolyog."

"Sötét és hideg folyosókon vezetnek végig."

"Ezernyi lépcsőn megyünk fölfelé."

:bocsásd meg úristen ifjúságom vétkét:

"Harisnyába bújtatott arcok."

"Feketecsuklyás emberek."

"Nyugodtan és kegyetlenül."

(bocsásd meg úristen ifjúságom vétkét)

M. (alias Ras-And Poet) és Lucifer a felhők fölött repül.