Napló
2008. január 20.
Meghívást kaptam, így aztán Alföldi Róbert vendége lehettem január 18-án, este a Bárkában, a Képzett Társítások című sorozat keretében. Meghívott volt még Haraszty István (Édeske), szobrász, Dés András és Fekete-Kovács Kornél, zenészek. Jó hangulatú este volt, sokan voltak, megtelt a Bárka nagyterme. Az est után többen odajöttek hozzám, dedikáltam az Idegenek című regényt. Eszéki Erzsébetnek köszönöm az estet, mert ő az est szervezője, rendezője, mindenese. És persze az Aegonnak, akik pénzügyileg támogatják ezt a sorozatot. Az alábbiakban Fodor Tünde fotói láthatóak:
Bárka, január 18. Haraszty Istvánnal, Alföldi Róberttel
Bárka, január 18. Éppen magyarázok
Bárka, január 18. Továbbra is magyarázok...
Bárka, január 18. És továbbra is...
Bárka, január 18. Jó a hangulat
Bárka, január 18. Egy 1985-ös fotómmal kivetítve
Bárka, január 18. Varjú Olga olvas fel egy részletet az Idegenekből
Bárka, január 18. A Képzett Társítások felülnézetből
És Dobó László felvételei:
Bárka, január 18. Alföldi kérdez
Bárka, január 18. Változatlanul jó a hangulat
Bárka, január 18. Varjú Olga olvas
Bárka, január 18. Mindenki nevet
Bárka, január 18. A vendégfalon az aláírásom Haraszty pecsétje mellett
2007. november 27.
Szilágyi Ákos Halálbarokk című esszékötetének Halotti beszéd című írását olvasom. Az írás dedikációja: Hekerle Lacinak Sehová.
Sodró erejű próza, ritmikus esszé, visz a szöveg, sodor, ahogy olvasom. A halál, a halottakkal való kapcsolat, az élők és a halottak viszonya, erről szól az írás, meg Hekerléről, arról, hogy Hekerle Laci húsz éve meghalt. És magamban lelkiismeret-furdalást érzek, ahogy olvasom ezeket a sorokat: "Tudod, annyi halottam van már, hogy lassan alig látom az élőket. Körülvesznek, rám függesztik örök tekintetüket, beszélnek hozzám, kérdésekkel ostromolnak. (...) Drága Barátom, aki húsz éve halott vagy! nem tudom, milyen lehet húsz éve halottnak lenni. Bizonyára nem jobb és nem is rosszabb, mint száz éve, ezer éve vagy százezer éve".
Most enyhíteni akarom a lelkiismeret-furdalásomat, Szilágyi Ákos sodró szövege ráébresztett arra, hogy valamit nekem is szólnom kell Hekerléről. Hiszen volt időszak, amikor nagyon is sokat voltunk együtt, és amely együttléteknek végül a JAK-füzetben megjelent Jelenlét-antológia lett a végeredménye. Volt néhány intenzív találkozás, kettőt elmesélek, Róla és Neki, vagyis Hekerléről és Hekerlének.
Sokat voltunk együtt a Bölcsészkaron, a Fiatal Művészek Klubjában, volt néhány közös felolvasásunk. Nekem 1984 első felében jelent meg az első verskötetem, Betűpiramis címmel. Emlékszem, a kötet megjelenése után néhány nappal volt egy fellépés, utána egy közös este, többekkel.
Hekerle nem ivott különösebben, de absztinens sem volt - akkor este talán kevésbé volt absztinens, mint máskor. A véletlen úgy hozta, hogy a mellékhelyiségnek egyszerre vágtunk neki, otthagyva a társaságot, a szükség így hozta. Néhány napja jelent meg a Betűpiramis, még nem is adtam neki dedikált példányt, talán csak ezen a napon... Már nem tudom. Ahogy bevágódtunk a mellékhelyiségbe, akkor mondta:
- Nagyon jó a köteted. Tényleg. Nagyon egységes. Jól együtt vannak a versek.
Én meg meglepődve:
- Már olvastad? Hogyhogy?
- Kiváncsi voltam. Csak ennyi. Akarok írni róla.
Ez a kiváncsiság. Ez a másikra való odafigyelés. Ahogy készült arra, hogy felmérje maga körül a "terepet". Ez volt Hekerle sajátja. Levett a lábamról ezekkel a mondatokkal. Akkor, abban a pillanatban nagyon közeli kapcsolatban voltunk.
Aztán, nem is olyan sokára, nálam volt egy összejövetel, akkor a Fadrusz utcában laktam.
Garaczi Laci volt ott, Kukorelly, Hekerle és én. A Jelenlét-antológiát szerkesztettük.
Fadrusz utca 32.
A később megjelent antológia egyik szerzője, Sziládi Zoltán nem volt. Talán éppen azért nem volt ott, mert bizonytalan volt, bekerül-e a kötretbe, vagy nem. Sziládi verseit én olvastam fel a többieknek.
Akkor mondta Hekerle, a felolvasás után:
- Jól olvasol. Meggyőzően.
Ebben benne volt minden. Hogy nem igazán akarja ezeket a Sziládi-verseket, de képes elfogadni a másik érveit, álláspontját. És volt ezekben a szavakban egy kis irónia is.
Szilágyi Ákos azt írja Hekerléről/Hekerlének: "Drága Elképzelhetetlen Barátom, aki úgy vagy, hogy nem vagy!" Ezt a mondatot kellene értelmezni. Úgy vagy, hogy nem vagy. Mert Hekerle a hiányával tüntet.
2007. november 17.
Megjelent a Megint Nyugat című irodalmi lap újabb száma. Benne egy novellámmal, A vörös ara a címe. Öröm kézbe venni a lapot. Mártonyi Zoltán főszerkesztő és Pajtók Ágnes szerkesztő olyan lapot készítenek, ami már régóta hiányzott.
A lap azért fontos, mert programjává tette, hogy a lehető legszélesebb olvasóközönségnek eljuttatja a kortárs irodalmat. Ahogy Mártonyi Zoltán írja jegyzetében "Ahogy az igénytelen tömegkultúra sem magától terjedt el, úgy az igényes kortárs irodalom sem juthat el a szélesebb közönséghez, ha nem viszik. Mi visszük."
Fontos szavak.
Most végre van egy lap, amelyikben akár 30 000 példányban is ott lehet a kortárs irodalom, benne a novellámmal. Ez több mint jó érzés. Ez új korszak.
Nézzétek, vegyétek kézbe a Megint Nyuhatot. Szerencsére megint itt van a Nyugat.
Jó olvasást!
És még egy személyes hír: angol nyelvű Wikipédia oldalam született az Interneten.
Itt található.
2007. november 12.
Ma azt hallom a hírekben, hogy Kóka gazdasági miniszter házát olyan vállalkozó építi, aki feketén foglalkoztatja munkásait. Mindez a fekete gazdaság elleni harc jegyében. Azt gondolom magamban, hogy ez több, mint kínos.
Valahogy másképpen kellene csinálni. Lehet, hogy meg kellene tiltani, törvénybe kellene iktatni, hogy fontos állami tisztséget betöltő hivatalnok, miniszter és miniszterelnök, az országgyűlés elnöke és köztársasági elnök nem építhet házat, mialatt hivatalban van. Ne építkezzen, hanem foglalkozzon az ország ügyeivel. Ilyenkor, amikor ő miniszter. Általában egy miniszteri állás nem egy életre szól. Néhány évre, jó esetben négy évre, ritkán többre. Szerintem mindenki kibírhatja, hogy amíg miniszter, addig nem építkezik. Hogy ne azt nézze a fél ország, hogy építkezik a miniszter.
Én így gondolom.
Meg azt is gondolom, hogy botrány és botrány, hogy képviselők számlák nélkül kapnak költségtérítést. Hogy nem kell bemutatniuk a benzinszámlát, de kapnak benzinre pénzt, hogy nem kell bemutatniuk, hogy milyen szállást vettek igénybe, de kapnak azokra a napokra pénzt, ha a fővárosban vannak és a parlamenti munkájukat végzik, de egyébként vidéken vannak bejelentve. Elképesztőnek tartom. Én, ha elutazom húszezer forintért valamilyen vidéki városba, felolvasásra, beszélgetésre, mindenféle számlákat kell produkálnom. Közben pedig sokszázezer forintot kapnak képviselők a nem létező költségeikre.
Nem hittem volna, hogy ennyire elegem lesz valaha is a politikusokból.
Más.
Szombaton a Médium Art Stúdió Galériában Szántó T. Gáborral beszélgettem. Ismét egy jó est! Sokan eljöttek, lesz még ilyesmi novemberben, jó hangulatú hely a MAS-galéria.
2007. október 27.
Ma van a Szépírók Őszi Fesztiválja. A Fesztivál tematikusan az úgynevezett Kádár-korszak alternatív irodalmi kezdeményezéseivel foglalkozik.
Magam a 80-as éveket, egy évtizedet teljes egészében az alternatív irodalmi kezdeményezéseknek szenteltem. A teljesség igénye nélkül felsorolom azokat az underground, vagy a hivatalostól eltérő megnyilvánulási formákat, akciókat, amelyekben részt vettem.
A legfontosabb a Jelenlét.
A Jelenlét, amelyik 1981-ben 5 évi csend után újjászületett. Újjászületése után az alternatív irodalmat és művészetet képviselte. Lapengedélyünk nem volt, minden egyes folyóiratszámot egyenként – mint magánkiadványt – engedélyeztettünk az akkori Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán. 1981 után közvetlen kapcsolatban álltunk az akkori demokratikus ellenzékkel, Rajk László szamizdat-butikjával, és személyesen olyan ismert ellenzékiekkel, mint Krassó György. Az első számban már Háy Ágnes grafikáit közöltük, aki Krassó élettársa volt. Folytatólagosan közöltük Rainer M. János tanulmánysorozatát az 50-es évekbeli Irodalmi Újságról. Szent-Iványi Istvántól közöltünk novellát, illetve Sükösd Miklósnak olyan írását közöltük, amit a Mozgó Világ emlékezetes bezúzott példányából vettünk át. Irodalmi alternatívizmusunk a peremvidéken levő írók közlését is jelentette, Bujdosó Alpárral készítettünk interjút, a Magyar Műhelyt mutattuk be, Eörsi István olyan Allen Ginsberg-fordításait közöltük, amit sehol nem engedtek megjelentetni hivatalos lapokban. A Jelenlét aztán egészen az 1989-es Szógettó-antológia megjelenéséig az alternatív irodalom alapvető fóruma maradt, és megmaradt aztán a 90-es évek végéig annak. 1981 óta szerkesztem, ma is a főszerkesztője vagyok. A Jelenlét „élő” folyóirata volt a
Jelenlét-Rövű.
Ez egy élő folyóiratsorozat a 80-as évek elején, felléptünk az Egyetemi Színpadon, az akkori Írószövetségben, illetve vidéki városokban. Az estek szervezője Kardos Tiborcz volt, szerkesztője pedig én magam.
Alternatív kezdeményezés volt a
Tér/Kép/Vers-csoport.
Tagjai: Bíró József, Zalán Tibor, Géczi János, Petőcz András, Péntek Imre, Molnár Miklós, Székely Ákos, Endrődi Szabó Ernő, Hegyeshalmi László. 1982 óta működött, a 80-as évek közepén betiltották. Rendszeresen léptünk fel, például a budapesti Kassák Klubban, illetve Hatvan, Székesfehérvár, Békéscsaba, Szombathely, Veszprém, hogy csak a legfontosabb városokat említsem. Kiadványokat jelentettünk meg, katalógusokat, képversekkel, versekkel. Élő folyóirat esteket szerveztünk. Minden fellépésünk alkalmából kiállítást is szerveztünk. Hasonló alternatív irodalmi kezdeményezés volt a
Médium-Art egyesület és folyóirat.
1983-ban kezdtem szervezni és szerkeszteni. A folyóiratot szamizdatban jelentettem meg, a saját pénzemen, postai csekken küldtek rá az „előfizetők” támogatást. Engedély nélküli fénymásolt kiadvány volt, közöltem Erdély Miklóstól, Nagy Páltól, Szilágyi Ákostól műveket, hogy csak néhányat említsek. A lap 5 számot ért meg, mondom, engedélyt nem kértem rá. Levélben terjesztettem. A nagyon kevés irodalmi szamizdatok egyike volt. Hasonlóan szamizdat kiadvány volt az
Összegyűjtött tyroclonista versek.
Szintén fénymásolt kiadvány, engedély nélküli szamizdat, 1983-ból. Az első, nem hivatalos verskötetem. Postán, levélben terjesztettem.
Az alternatív irodalmi fórumok egyike volt a Magyar Műhely Baráti Kör Egyesület és füzetsorozat.
A Magyar Műhely Baráti Kör, mint az egyik első hivatalosan bejegyzett egyesület a rendszerváltás előtti időszakból, 1987-ban alakult. A Kör füzetsorozata, egy önálló könyv, 1989 nyarán jelent meg. Ez volt az első magyarországi Magyar Műhely Könyv, a Non-figuratív című kötetem, vizuális verseket tartalmazott. A Kör rendszeres esteket, felolvasásokat tartott.
És beszélni kellene az 1983-as Állóháború antológiáról, vagy az 1988-as Kassák Lajos-emlékkönyvről. Mindkettő az Eötvös-könyvek sorozatában jelent meg.
Mindezt kiegészítésként akartam elmondani a Szépírók Őszi Fesztiváljához.
2007. október 24.
Egész Franciaország egy 17 éves fiú levelétől hangos. Mindenki erről beszél, vitatkozik, hogy igaza van-e Nicolas Sarkozynek, a köztársasági elnöknek.
Guy Môquet 17 évesen írta meg a levelét, 1941. október 22-én, néhány órával a kivégzése előtt. Két levelet írt, egyet az édesanyjának, egyet pedig egy bizonyos Odette-nek, a barátnőjének. Az utóbbinak írt levélben kicsit „mentegetőzik”, vagy legalábbis „sajnálja”, hogy „többet nem tudnak együtt korcsolyázni”. Nem tudnak együtt korcsolyázni, mert néhány óra múlva megölik a németek, kivégzik, mint francia, kommunista ellenállót.
A második levél az édesanyjának szól. Azt kívánja, hogy „bátor” és „erős” legyen az édesanyja, amikor ezt a levelet elolvassa, mert erő kell annak elviseléséhez, hogy a fia nincs többé. Azt szeretné, ha megértené, ő nem bánt meg semmit. Harcolt a fasiszta megszállók ellen, kommunistaként és hazafiként, és most kivégzik őt egy rossz rendszer katonái. Azt írja, „éljen Franciaország”, de egyben „éljen a német nép is”, a jövő Németországa, amelyik nem a fasizmusról fog szólni.
Nicolas Sarkozy köztársasági elnökként felkérte a középiskolákat, hogy olvassák fel ezt a két levelet iskolai idő alatt, ezen a napon. Néhány középiskolai tanár tiltakozott, mondván, a köztársasági elnök nem „utasíthatja” őket. És különben is, ezzel „megzavarja a felépített tanrendet”, és „bizonytalanságot” idéz elő.
A konzervatív köztársasági elnök, a középjobb színeiben megválasztott Sarkozy egy kommunista levelet akar felolvastatni az iskolákban. A francia baloldal zavarban van. Most hogyan is kell reagálni?
Guy Môquet levele drámai dokumentum. Dokumentum egy fundamentalizmus ellenes, egy rasszizmus és szegregáció ellenes ország történelméről. Nicolas Sarkozy, aki minden fórumon hangsúlyozza, hogy ő született francia (mert Franciaországban született), vagyis felmenői egyáltalában nem voltak azok, ismét bizonyította, hogy konzervatív politikusként nem kell a szélsőjobbot kiszolgálni, sőt, lehet vállalni a baloldal hagyományait. Intézkedése vihart kavart, és szimpátiát keltett. A statisztika szerint a tanárok 95 százaléka végül felovasta Guy Môquet levelét. Az 5 százalék közül néhányan talán a levél tartalmával, irányultságával nem értettek egyet, néhányan talán valóban azt kifogásolták, hogy Sarkozy „az oktatói gárdát nem utasíthatja”. Azt gondolom, ennyi, mint százalékos arány, még Franciaosrzágban is megengedett.
És fejet hajtok én is Guy Môquet hőstette előtt. Európáról szólt, a jövő Európájáról, amikor ezt a két levelet megfogalmazta.
2007. október 23.
Visszatértem Lille-be, néhány napra, itt kezdem el írni a Naplót, és éppen a mai napon, október 23-án, a forradalom évfordulóján. Ülök egy kávéházban, „wifizek”, és küldöm az első írást, hogy elinduljon a Napló-link.
Tegnap megkérdezte valaki telefonon, miért írok annyit mostanában a halálról? Tény, hogy a legújabb novellám is a halállal foglalkozik, tegnap reggel fejeztem be A temetés megszervezése című elbeszélésemet, az ÉS-nek adom oda, ott szeretném megjelentetni. Arról írok benne, hogy minden ember életében három korszak van, az első a tanulás időszaka, amikor ki-ki találkozik azokkal az emberekkel, akiket fontosnak érez, és akiktől megkapja a tudását. A második a búcsúzás korszaka, amikor mindenki elköszön azoktól, akiktől valaha valamit is tanult. A harmadik a lezárás korszaka, amikor már nincs kitől elbúcsúzni. Ekkor már mások búcsúznak, attól, aki eddig elköszönt a mestereitől. Apám halála óta úgy érzem, én ebbe a harmadik korszakba léptem. Nem én búcsúztatok, tőlem búcsúznak. És ez a rosszabb.
Erről szól a novella. Rosszkedvű írás? Lehet.
Futottam tegnap este Lille-ben, a Citadelle körüli parkban. Késő este. Miért vidámabbak és energikusabbak itt az emberek? Mostanában ezt kérdezem magamtól.
