Petőcz András
Betűpiramis
Van itt valaki?
Szép lassan felöltöznek.
„Felöltöznek önmagukba.”
„Mint a papírra ragadt legyek.”
Ahogy önnönmagukba csavarodnak.
Először „furcsán megnyúlik majd eltűnik a fejük”.
És „végigszaladnak saját testükön”.
Majd „a has és az ágyék”.
Legvégül „az a különös cipő”.
Figyeld csak: Magamba csavarodom.
És megteker és görnyeszt a csend.
És hirtelen – meglásd – eltűnök.
És hirtelen...
Vannak akik köszönnek és bólogatnak is.
Széttárt karjuk könnyed útjelzo csupán.
Valamit valakik mutogatnak.
Én értetlenül és mosolyogva.
(Milyen különös és furcsa dolog.
Ahogy az ujjaidat.
És ahogy a szemed magad elé.
És ahogy magadba bújsz.)
((Valaki csönget?
A zár körül matat?
Ki az??
Van itt valaki?!))
Kiűzetés
Ne álljunk meg
A lét és a halál hm persze
na gyerünk tovább egyszóval a
igen csupán a pénz meg a kaja-pia
na hm igen de ne álljunk meg
álljunk meg egy pillanatra se
előre hordószónokok előre hát
hm igen persze na gyerünk
elvtársaink az úrban na jó tovább
egy szót se tovább semmiről
miről? miről is lehet nem
nem lehet talán tilos a kaja-pia
na meg a pénz és legföképpen a
lét és a halál hm persze
na jó.
Szintézis
A varróleány a kukáslegénytől.
Ez köztudott. Polgárpukkasztó infantilizmus.
Sziszegő tárcsahang. Zokogó wc-kefe.
A kukáslegény a varróleánytól.
Faltörő kos. Elhasznált szürke-állomány.
Sejtelznes bilihangok. Felszabdalt ütőerek.
A pályaudvar attól bő, mert mindezeken rajta fekszik.
Strumásított közhasználati cikkek. Kilúgozott szembogarak.
Kés a kézben a forradalomba.
Vérző szemeteskocsi. Csak rá kell nézni.
Pörsenéses varródoboz. Gyülölködő tekintetek.
Fénykép: mosolygó öregemberek szipuzó unokák között.
SZOKÁSOS HADMOZDULATOK 1.
A tárgyak elevensége fáj.
Azok az éles darabok!
Hasítanak.
És kedves rajongással a combodra telepednek.
Néha ez kissé erotikus.
De nem ebben a pillanatban.
(Most egykedvűen beszélgetünk.
Csupán a nyugalom maradt.
És néha egynéhány mosoly.)
A tárgyak nem túl jó vitapartnerek.
De véleményük határozott és megalapozott.
És szinte minden állapotban befogadnak.
Persze előfordulhat, hogy megindulnak feléd.
SZOKÁSOS HADMOZDULATOK 2.
A fák. Azok az öreg fák.
Leveleket küldenek.
Csak úgy.
Valamiképpen ismét ősz van.
Ez – persze – csupán festményként érdekes.
Ahogy lehajtott fejjel válaszokat várnak.
Önnönmagukból hullódik önnönmaguk.
A fák. Azok az öreg fák.
A postásfiú mosolyogva összegyűjti, és elégeti a dolgokat.
A fák izléstelenül felröhögnek.
Azok az öreg fák.
(versek a kötetből).