Könyvek

    Petocz Andras: Arcok című köny borítója
  • Arcok
    (elbeszélések), 2008.
    Agota Kristof: Az analfabéta című regény könyvborítója
  • Az analfabéta
    (Agota Kristof művének magyar fordítása, és tanulmány), 2007.
    Bojtorján című kötet borítója
  • Bojtorján, 2001.
Petőcz András

Bojtorján

Móra, Budapest, 2001
Bojtorján című kötet borítója

Egy-két láb

Jön egy láb.
Vele jön egy másik láb.

Reméli az öreg hangya,
talán mégis élni hagyja
az a láb,
ez a láb.

Legalább.

A fű és a napsugár

Jaj, de zöld a fű!
Zöld színéhez hű.

Csak akkor lesz sárga,
ha süt a napsugárka.

Hiába!
Nyáron csapodárka.

Áfonya Bárka és barátai

Áfonya Bárka úszik,
Csigabiga Berkenye kúszik.
Elébük áll Áfonya Zátonya,
segít nekik Berkenye Tengelye,
és az idő meg múlik – – –

Különös eszpresszó

Fény király muzsikál,
hallgatja egy tündér,
Tóbi kutya táncot jár,
Kati mama meg nem áll,
a konyhában áll a bál:
haragos az ügyfél.

Micsoda egy eszpresszó ez,
gondolja magában,
bezzeg egykor,
régi korban,
bezzeg hajdanában!
Mérgelődik, és így – sajnos –
nem veheti észre,
a gyönyörű szőke tündér
csókot hint feléje.

Egérvár

Egér úton van az ősi
egérvár,
egérvárba három szakadt
macska jár.
Három macska rendszeresen
ott mulat,
ott mulat, ott mulat,
haj, jól érzik magukat.

Öt forintért
egérfarkat vesznek,
tízért pedig
egértalpat esznek,
esznek, esznek,
eszegetnek,
végül napon sütkéreznek.

Egér úton van a hírös
egérvár,
egérvárba egér rendőr
lovon jár.
Egér rendőr a macskákat
elfogja,
elfogja, elfogja:
s jókedvűen
berakja a dutyiba.

Kővirág és műegér

Kővirág, ha kivirágzik,
minden bajunk véget ér.
Ezüstpénz, ha kicsírázik,
feltámad a holt sügér.

Csillog-villog a műpázsit,
futkos benne műegér,
énekli az indulóját,
dalolja a halleluját,
ha meghallod, te is dalolsz,
s messze futsz a semmiér'.

Örzse néne

Házasodni kéne,
mondja Örzse néne.
Ábrándozik, és eközben
elég a lepénye.

Víziló

Fölröpül a víziló,
nincsen több, mint száz kiló.
Gyönge testén kimonó,
a fejünkre pottyan, ő,
ez a buta víziló.

Vasfogú Pofa

Olyan ez a fal,
mindenkit felfal.
És ez a szoba:
sokszor tétova.

Ne térj be oda!

Benne lakik a
Vasfogú Pofa,
bizony benne ül:
okos, aki menekül!

Szomorú dal

Magas égbe,
messze kékbe,
ha felnézel:
hóhér barát
felnégyel.

Tengervíz

Nagyon szép a tengervíz,
vigyázz rá, hogy el ne hízz!

A tengerben, aki bíz,
nincsen olyan, csupán tíz.

Volt egy, aki bízott benne,
és a tenger, hamm!, elnyelte,

így aztán a tenger hízott,
s rosszul járt, ki benne bízott.

Telefon

Különös egy állat ez a telefon.
Mindenféle butaságba belefon.

Örökké csak ingerülten magyaráz,
néha rám szól: „Szépen kérlek, ne pofázz!”

Egy napon
veszem majd a kalapom,
és szó nélkül ott hagyom.

Zokoghat a telefon.

Társkereső

Itt szalad egy hídpillér.
Keresi a társát.
Folyó bácsi szólítgatja
Patak unokáját.

Vele gurul Fillér úrfi.
Haj! Forintra vágyik.
A pici kis Ágyláb pedig
igyekszik az ágyig.

Eközben a Rádió
(nagyszerű hírszállító)
elsuttogja csendesen:
„ Házastárs kell énnekem,
mert a hűtlen Tévém,
látható a képén,
kikezdett a Videóval
a múltkori hétvégén.”

Csiga-dal

Milyen csoda ez a csiga!
Nincsen benne semmi hiba.
Szájában egy öreg pipa,
öreg pipa, nem vén pipa,
sőt, éppenhogy jól szelel:
pont annyira, ahogy kell.

Szóval, ez a csigabiga
pipával megy a buliba,
oda is érne,
hogyha el nem késne.

Nem baj!
Odaér a jövő hétre!

Mire jó a papír?

Kérdezi a tapír:
– Mire jó a papír?
Haszontalan termék!

Hogyha ráülök,
el se repülök,
mégcsak el se bír:
rögtön elszakad.

Látod, hogy szalad?
Ha fenekére vernék,
három perc alatt
fenékbajban elhullana!

Hiszen nem fakír!
Csupán csak papír – – –
S lenne hulladék.

Futópálya

Futhatod a körödet,
nem lelsz benne örömet,
annyit persze mégis,
ha van hozzá kép is,
hogy ha elveszel,
vagy ha nem leszel,
körbefutó pici pályát
rólad neveznek el.

Három sor

Icipici három sorban
icipici három sor van,
csak ez a harmadik túlzottan elnyúlik.

Bögrecsárda

Erre futott Bögre bá',
Butykos testvér arra,
nem tárgyalnak ők egymással,
se komával, rokonsággal,
készülnek a harcra.

Háború lesz itten,
akárki meglássa:
Bögre bácsi butykos párti
csak úgy szeret bepiálni,
Butykos ki nem állja:
csak a bögrét vágyja.

Ezért a vén Bögre
butykos után lót-fut,
Butykos pedig bögrét kutat,
azzal aztán nagyot mulat,
eljárja a bögre-táncot,
szerteszakít minden láncot,
csak a Bögre bá
dühös mindig rá,

mert ez azt akarja,
az meg ezt akarja,
nem értenek egyet,
így hát ölre mennek,
jól elverik egymást,
utána meg sírnak,

zokognak és rínak,
Butykos az ő bögréjéért,
Bögre meg a butykosáért,
panaszkodnak egyre-másra:
újabb ok a piálásra.

(versek a kötetből).

vissza a lap tetejére